Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 34 (

1- ször azon gyorsaságból mellyel a* nyákhártyára alkalmazott izgató szer az ideg rendszerre hat p. o. az ájulásnál belehelt búgyag a’szív’ akadályoztatott verését létre hozza; kitetszik ebből milly könnyen és hamar közük az idegek egymással a’ bevett hatásokat.

2- szor tudva van, hogy a’ tüdők’ belső színe nagy beszívó erővel bir, ’s hogy a’ vérben a’ tetszhalált előidéző légnemek p. o. kéngyulat ismét felfödöztetnek. Az tehát valószínű hogy a’ lég egyik vagy másik úton működik. Bichat azt állítja, hogy mind a’ kettőn egyszerre hat. Minthogy a’ halál hamarább beköszönt, sem hogy a’ visszeres vérnek elegendő ideje lenne az életművek’ eltompitására; azért a’ holttesten gyakorta más jeleket veszünk észre mint azok, mellyeket a’ tetszhalálnál általánosan, és a’ légnemek által nemlegesen okoztatott tetszhalálfajaknál különösen említőnk.

3) Levegőnek a’ tüdőkbe nem hatása’ következésében okozta tott tetszhalálról.

A’ lehellésre nem elegendő , hogy erre alkalmatos tulajdonokkal felruházott levegővel bírjunk, azaz: ha ennek elegendő savitója van, és tőlle könnyen elválhatik; hanem szükséges hogy a’ tüdők’ belsejébe, hol a’ vér képeztetik, behasson. A’ lehellés’ működése a’ mellkas’ önkéntes izmai által eszközlött összehúzódás és tágulásnál fogva történik, melly áltál a’ levegő be- és kile- heltetik. Ezen czélnak könnyebb elérésére a’ tüdők felül egy csővel —■ gőgsip — végződnek, melly a’ száj’ és or’ üregeivel kapcsolatba van. Ha tehát a* mellkast mozgató izmok nem működhetnek,