Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 26 C

gyönyörlégnek — gaz hilariant — nevezé. Tudós Mitekül és Pfaff ugyan azt tapasztalák. Ellenben Proust, Wurzer és Berzelius kábítást és émelgést éreztek. Mások pedig éppen semmi változást sem vevének észre. Ezekből következtetjük l-ször hogy a’ hatás’ különbsége ezen lég’ készitésmódjának különbségétől függ. 2*szor hogy valóban hat az ideg- rendszerre, bizonyítja az akarat elleni nevetés.

A’ széngyullat és szénsaviíat okozta tetszhalálról.

Az első légnem gyakorta mocsáros helyeken fejlődik ki. Vegytudósok három fajt számítanak , mellyek szénő mennyiségre nézve különböznek, hatásuk pedig az életműségre csak nem egyenlő. A’ szénsavítat a’ természetben nem jön elő , csak vegytanilag teremthetjük, és ez egyike azon légnemeknek, mellyek parázs szénből kifejlett gőzt képeznek. Jóllehet ezen lég 100. részében 57. savit ó foglaltatik, még sem alkalmas a’ lehellésre, mivel a’ szénővel erősen össze van kötve. Én a’ tetszhalál’ ezen két faját összeegyesitem, mivel minden tekintetre nézve hasonlítanak egymáshoz, és a’ széngőz okozta tetszhalálnál nem tudhatjuk, mellyiknek tulajdonítsuk az ártalmas behatást. A’ világos, hogy a’ vérképzésnek rendetlenségén kívül az idegrendszer is háborittatik működésében. Ezen esetben a' tetszhalálosak először érzik a’ fej’ nehézségét, nagy fájását, utóbb nyomó fájdalmat a1 halanték7 táján, fejszédülést, elbődulást, fiilzúgást, mikhez járul az arcz’ komorsága. Nysten tapasztala, hogy (ha e’ légnemet kiváltkép a’ szénsav itatot, bár csekély mennyiségben is, visszérrendszerbelóvéié, átalános lankadtság és reszkedés követke-