Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 19 ( hiány, vagy lehelhetlen (égnem által akadályozta- tik a'lehellés, vízbe futás, Jéghiány, és lég okozta tetszhalálnak mondatik. A* szerint, a’ hogy a’ lehellésnek sajátlanul úgy nevezett erőmüves, vagy vegytani tüneményei szakasztatnak először félbe; erőmüves vagy vegytani tünemények félbeszakasz- tása által okoztatott tetszhalál különböztetik meg. A’ lehellés’ félbe szakasztásának módjára nézve a’ tetszhalál’ fajait legalkalmasabban oszthatni négy'- felé , u. m. vagy nincsen levegő — a’ lehellés élelem szere — jelen; vagy van ugyan jelen levegő, de ártalmas tulajdonú , és lehelhetlen; vagy nem juthat a’tündőkbe, hol működnie kellene; vagy végre a’ tüdők foglalnak ugyan magokban elegendő, és jótulajdonú levegőt, de amazok ezt nem dolgozzák föl, és müködésöket nem teljesítik. Látni fogjuk, hogy a’ tetszhalálnak az iróktúl elő adott valamen* nyi faja könnyen ezen négy nem alá vonható. De egy szersmind észre fogjuk venni, hogy azon esetek gyakran különbözők , a’ mennyiben t. i. az egyiknél a’ halál csupán a’ lehellés’ megszűnése által hozatott elő; a1 másiknál a’ halál ezen fő okához, melly minden tetszhalálnál jelen vagyon, még más többé kevésbbé veszélyes bántalmak is csatlakoznak. 1) A’ léghiány okozta tetszhalálról A’ lehellés a’ maga fő munkáját — vérképzést — levegőnek segedelmével viszi véghez, minek hiányában igen természetes, hogy a’ tüdők nem működhetnek ’s tetszhalál következik. Két körülmény közt jöhet illy állapotba az ember t. i. hasokáig egészen elmerül a’ vízbe, és ha léghiányos téren kénytelenittetik lehelni. A’ léghiány okozta 2*
