Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Takony gumók. 83 idézik elő. Magvak és sejtek lassanként összezsugorodnak, szá- razak, szilárdak lesznek, vegre kis töredékekbe és szemcsékbe esnek szét (II. 9. b.). Ezen egyszerű szemcsés széteséshez gyakran zsíros átváltozás is csatlakozik és így ezen folyamat eredménye mag- és sejttöredékekből, fehérnyeszerű és zsíros szemcsékből álló horzsalék (II. 9. c.) lesz. Amint ezen változások fellépnek, a gümő lassanként sárga és száraz lesz s igy a sárga gümő csak átváltozását mutatja a szürkének. Ezen szétesés továbbá különböző változásokhoz vezet : 1) A dörzselék felszivódhatik, a gümő sorvadása következik be, az anyatalajnak hegszerű behúzódásával azon helyen. 2) A gümő beszárad s mint kemény, számszerű vagy túrószerű csomócska marad vissza. 3) Mészsók lerakódása által a gümő elmeszesedik s kőszerü tömeggé változik át; néha a mészsókkal epefadgyany- jegeczek is fejlődnek. 4) A gümőtömeg szétesése az anyatalaj szétesését is magával ragadja s kis, horzsalékkal telt üreg támad. Míg az egyes gümő, melynek fejlődését és átváltozását eddig vizsgáltuk, csak csekély növésre képes, az egyes gümőknek száma, melyek valamely szervben támadnak, többnyire nagyon tetemes. Ezen gümők majd egymástól távol, szétszórva feküsznek az anyaszervben, majd csoportokban; utóbbi esetben vagy megkülönböztethetők még a csoportokat alkotó egyes gümők vagy azok mind egy tömeggé folynak össze, midőn a változás mint nagy körülírt csomó vagy mint el nem határolt (diffus) beszűrödós lép föl. Ha utóbbiakban a szétesés is bekövetkezik, előbb nagy sárga göcsök és beszűrődések, végre pedig nagy barlangok és fekélyek támadnak. Gümők elsődleg majd csak egy szervben fejlődnek, majd több szervben egyszerre; rendesen másodlag terjednek el a legközelebbi nyirkmirigyekre s gyakran számos más szervekre, mi majd idült, majd heveny lefolyással történik. Elsődleg gümők leggyakrabban a tüdők, nyirk-, bélmirigyekben és gégében képződnek, ritkán a nemzőrészek, húgyutak, velő és csontokban; másodlag legelőbb a nyirkmirigyek és savós hártyákban, ritkábban a nyálkhártyák, vesék, lép, máj és egyéb szervekben. d) Takonygumók (Eotzknoten). Takonygumók embernél csak elorement fertőzés folytan jönnek létre a takony (Malleus humidus) vagy csüdév, pok (Malleus farciminosus) által megtámadott lovakról. Azok köles- egész borsóG*
