Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Hámrák. 75 A kifejlődés a kötszövetből indul ki; a kötszövetsejteknek oszlása és belgyarapodás általi szaporodása folytán kis góczok támadnak, melyek szorosan összezsúfolt magvak és kis kerek sejtekből állanak; a sejtek lassanként nőinek, de tartalmok, eleinte fehérnyeszerű, zavaros és finomszemcsés : eddig a rák- csomócskák szürkésfehérek és még semmi fajlagos jelleggel nem birnak. Később lassanként enyvülékes tömeg lép föl, a többi tartalmat kiszorítja, a sejtek akkor nagyok, gömbölyűek lesznek, a kötszövethurkokat kerekded medrecsekké nyomják szét s igy a tömeg fajlagos kinézését fölveszi. Azon formáknál, melyeknél úgy a váz, mint a sejtek részesek a nyákképzésben, a hálózat nyákszövetből áll és a sejthalmazokban a nyálkás vagy enyvülékes átváltozások különböző forma és terjedelemben láthatók. A nyálkarák gyakrabban jön elő a szomszéd részektől szorosan el nem különített beszürődés, mint körülírt nagy csomók alakjában, egyes esetekben tetemes kiterjedést ér el s a szerveknek, melyekben székét felüti, mindég teljes roncsolását eredményezi. Néha velős rákkal szövődik, úgy hogy a daganat részint velős, részint nyálkás tulajdonságot vesz föl. A mederkés rák fő fészke a végbélnek a gyomornak tak- hártyája és a hashártya (1. ezeket a különös részben). Eleinte többnyire egészen helyi s csak ritkán terjed át másodlagosan a legközelebbi nyirkmirigyekre vagy hashártyára, még ritkábban más szervekre. 15. If ámsejtdag, hánirák (Epithelialcellengeschwulst, Epithclialkrcbs, Epithelioma), hámrákulék (Epithelial- cancroid), rákulék (Cancroid). A hámrák a hám-, szabványosan rendezett sejteknek korlátlan képződése által jellemeztetik, melyek edény dús rostvázba vannak beágyazva. A sejtek vagy a lapos vagy a hengeres hám jellegét viselik s ez által a hámrák két alfajra oszlik; a sejtek szorosan össze vannak zsúfolva és semmi sejtközti folyadékkal nem bírnak; eleinte mindég zárt halmazát képezik a kerek vagy tojásdad alakoknak, melyekben a legfiatalabb sejtek kifelé, az öregebbek befelé feküsznek és oly elrendezéssel bírnak, mely a rendes mirigy tömlőkben előjövőkkel hasonos, miért azokat szemcsés (acinös) testeknek nevezhetjük (I. 7. 10.).
