Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
5G Kóros új képletek. A bőrnek anyagveszteségei, melyek a bőr alatti sejtszövetig hatolnak, nem pótoltatnak a bőr újképzése által; rostos, kemény heg tamad, mely elláttatik ugyan a külhám finom burkával, melynél azonban a bőrnek minden többi sajátságai hiányoznak; a kül- ham leválása azonban s az irha folületes rétegének elroncsolása gyakran gyógyul az elveszettnek teljes pótlásával; a mirigyek kivezetőcsövei e mellett újraképződnek s a régiek maradványaival összeköttetésbe lépnek; más esetekben azok nem pótoltatnak. Külhám új képzés (Neubildung von Epidermis) csak a fenébb nevezett tömlőkben jön elő. A bőr és takhártyák hámrétegének túltengése gyakori (1. bőrbetegségek és szemölcsdagok). Néha a négyszegű hámmal (Pflasterepithelium) ellátott rostos hártyák újképződése áll be; ezekből áll a legtöbb folyékony tartalmú tömlősdag; ezekből továbbá az álhártyák a savós hártyákon, melyek az utóbbiak újonképzésének egy faját állítják elő. A csilihám (Flimmerepithelium) újonanképzése a fülhabar- ezok fölületén és némely tömlőkben jön elő. A savós hártyáknak anyagvesztesége többnyire azok összenövéséhez vezet egymás közt vagy a szomszéd szervekkel, ritkán újratermődéshez. Savós tömlők újdonképzéséül vehetjük az új nyákerzsények (Schleimbeutel) képzését a bőr alatt és az íz tokokét (Synovialkapseln) meg nem gyógyult ficzamok és älizmereyek (Pseudanky- losen) után. Hajak új képződése a főlebb említett tömlősdagokban elő- j övökön kívül csak a takhártyákön észleltetik : azt a köthártyán, a húgyhólyagnak, bélcsatornának, hüvelynek takhártyáján akarták látni. A körmök újonanképzése, a számfeletti körömképződést a kéz- és lábújakon leszámítva, nem jön elő. Ujdonképzett takhártyákat még nem észlettek; anyagveszteségeik csak tökéletlenül gyógyulnak, ha azok az egész szövetet, egész a takhártya alatti sejtszövetig érintik; helyeiken akkor rostos hegek találtatnak gyér hámborítékkal. Ha csupán a hámboríték roncsolódik el, az többnyire pótoltatik. Öreg tályogok, barlangok és sipolymenetek falai néha látszólag takhártyával vannak be vonva, mégis valódi hártyával (ú. n. genyképző hártya [pyogene Membran]) soha sem találkozunk, hanem a falak sejtekkel vannak borítva, melyek többnyire genysejtek formájával bírnak, ritkábban kövezetszerű hámhoz hasonlók, gyorsan leválnak s a
