Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
42 Kóros új képletek. ki; némely esetekben egyidejűleg az alapanyagban rostos szétesés jő létre, mi a lágyulást szinte elősegíti. A porczújképzés következő módon lép föl: 1) mint porcz- kinövés (Eccbondrose), rendes porozok porczkinövése, p. a bordákon, gégén, bordaközi porczokon, izületporczokon; 2) mint porcz- sarjadzás az izülethártyák rendes vagy újonképzett bolyhaibán, kocsányos vagy szabad porczsejtek az Ízületekben; 3) mint ujdon- képzett izületfölszinek, — fejek, — vápák borítéka ; 4) mint csont- forradási tömeg csontsebek gyógyulásánál; 5) mint porczdag (Chondroma) mely a rendes porcztól függetlenül képződik. Porczdag, porczulék (Die Knorpelgeschwulst, Chondroma, Enchondroma). Mint körülirt, a test különböző szerveibe ágyazott porcz- tömeg jön elő; rendesen sejtszövetburoktól vétetik körül és sima, kikerekített fölülettel bir; csak ritkán mosódik el a környezetben. A dag vagy egyetlen gömbölyded vagy tojásdad csomóból áll vagy csomósan-lemezelt alkattal bir, s nagyobb vagy kisebb számú kerekded karélyok, csomók és magvakra oszlik föl, melyek egymással az egészet egyenletesen átható kötszövetváz által tartatnak össze. De a kötszövet, mely egyúttal a tápedényeket is vezeti, nem csak az egyes karélyokat veszi körül, hanem nehány vagy számos nyújtványnyal behat azok szövezetébe is, úgy hogy a metszfölszinen, a porczanyag közt mindég találtatnak keresztülhúzódó rostmenetek. Ezen kötszövet majd kemény és rostos, majd lágy, finom, sejtdús, csak kévéssé rostozott; ha utóbbi tulajdonság nagy mérvben kifejlődött s egyúttal maga a porczanyag is puha, a porczszövet jellege a metszlapon elenyészik s a tömeg félrostos, félporczos külemet vesz fel; más esetekben a metszlap sima, kékesfehér, majd nem tisztán porczos. Egyébiránt a porczszövet még ezekben is a felébb említett valamennyi különbséget mutathatja s a szövetnek nagy változatossága jön létre úgy különböző példányokban, mint ugyanazon egy dagban. Virchow újabban a csontuléki porczdagot (Osteoid-chondrom) mint különös formát állítja fel, mely a csontuléki szövet szövetével bir, mint az az u. n. börporczban (Hautknorpel) csontforradásban stb. előjő s mely a kötszövethez is számittatik. Külön feleséget képez a tömlődéki porczdag (cystoide Enchondrom), mely az által jellemeztetik, hogy a porcztömegben nyálkás ellágyulás és sejt-
