Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Előszó
VI jak azt azon ügyfelek ítélhetni, kik a kórboncztant egyik vagy másik iskola tanával nem tekintik bevégzettnek, sőt annak történeti fejlődését az összirodalomban ismerik fel és méltányolják. Igaz, hogy ezen feladat tizennégy év előtt, midőn ezen tankönyvnek első kiadása megjelent, sokkal nehezebb volt, mint jelenleg. Ezen évek folyamában a kórboncztan terén igen sok történt, jó- készültségíi erőknek egész tömege osztozott a górcsövi és szabad szemmel látható változások részleteinek kidolgozásában s a positiv eredmények erős alaptörzse tekintélyes egészszé alakult, melyben a tudományos kórtan biztos alapját találja. Ha a kórboncztannak czélja eleinte oda irányult, hogy a régi gyógytudományból átszállt mesterséges tünetöszleteknek, melyeket betegségeknek neveztek, boncztani alapot találjanak, az most ezen korlátolt álláspont nyomása alól felszabadult; ezen abstract kórképek szűk köre által nem gátolva, kutatását a kórboncztan a szervek és szöveteknek minden előforduló változásaira kiterjeszti, azok természetének, fejlődésének és lefolyásának felismerésére, függetlenül azok kórodai jelenségeitől, törekszik és igy a kortannak talajt szerez, melyre ez a kórfolyamatokat és betegségeket nein többé kórtüneti, hanem boncztani alapon újból felépítheti. Nem az a kérdés most már mint előbb: mely boncztani változások jönnek e vagy ama hagyományos tünetöszletnél elő, hanem: mely boncztani változások jönnek a szervekben és szövetekben egyátalában elő s mily módon ismerhetők föl azok a betegen külsőleg. A patholognak, különösen a klinikusnak feladata tehát sokkal jelentékenyebbé és nehezebbé lett s nem kevesen igyekeznek magokat az alól kivonni. De ha az egyetemeken körültekintünk, látni fogjuk, hogy mindenütt, hol a klinikusok ezen feladat megoldására egész buzgó- sággal vállalkoztak, a tudományos kórtan minden ágaiban virágzik és díszük, mig ott, hol a régi, hagyományos kórtüneti gyógy- tudomány uralg, élénk tudón:ányos élet diszleni nem akar, daczára a fiatalabb tehetségek minden erőlködéseinek és a tanulók legjobb akaratának, melyben átalában soha sincs hiány. Ezen nagy haladásban Némethon minden többi országot megelőzött, s
