Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Különös kórboncztan - A légzőszervek kórboncztana
214 A légző szervek kórboncztana. gyomrocsokban gyakran sávos ömleny, az arcz duzzadt, kék, a bőr szederjes, számos bullafolttal. Szívbetegségek általi tüdővérbőségnél a vörösség nagyon sötét, a körgtakliártya vérbő s idült hurutos állapotban van; egyes helyek lassanként légüresekké válnak, azok sötétvörösek, vérrel erősen átivódottak, többé nem csikorognak s lassanként tömötteb- bek, keményebbek lesznek, lépesedés (Splenisation); ugyanez fordul elő, de ritkábban, más okokból támadt vérbőségnél is, azonban mindég csak egyes, leginkább az alsó tüdőrészletekre korlátolva. Szívbetegek vérbősége következtében gyakran támadnak vérömlenyek (Ecchymosen), melyek mint apró kék- vagy barna vörös kemény (fest) foltok láthatók a vérbő szövetben; a kiömlött vérnek vérpirja (Hämatin) bai'na és. fekete, szemcsés festenynyé válik, éígy a közti sejtszövetben mint a tüdőhólyag- csák hámjában; a tüdő, mely már a vérbőség és lépesedett helyek által tömöttebb és keményebb lett, ezen festenyzés folytán barnán vagy feketééi szíéiezett lesz, barnavörös túltengés (braun- rothe Hypertrophie), festenykeményedés (Pigmentinduration). Hosszas betegség után, igen gyenge betegeknél, aggoknál, agybántalmaknál, hagymáznál az alsó és hátsó tüdőrészletek vérbőségével találkozunk, tüdő be ni vérsiilyedés (Lungen-Hy- postase), mely lépesedéshez és lobhoz is vezethet; a vérbőség legerősebb a legmélyebb részekben s fölfelé lassanként megy át a reéides tüdőbe. Egészen hasonló vérbőség találtatik minden hullában, mint a vér sülyedésének következménye halál után; vérsülyedés és hullavérbőség egymásba átmennek, egymástól csak az elsőnek magas foka által különböztethetők meg. Vérzés. (Hämorrhagie). A vérzés többnyire vérömlési vagy vérköpési töm ülés (hämorrhagischer oder hämoptoischer Infarct) alakjában jelenik meg, mely alacsonyabb fokaiban a lépesedéshez, a magasabbakban pedig a vérömlenyes góczokhoz közeledik. A kisebb vagy nagyobb helyekre korlátolt vérpangás és vérkiömlés következtében a megtámadott részlet feketevörös, kékvörös, kemény, a metszfölszinen a tüdőszövet többé fel nem ismerhető, a törési fölszín szárazán szemcsés. A vér a tüdőhólyagcsákba, legkisebb hörgőkbe és a közti szövetbe van kiömölve. Az idevezető edények
