Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Fösteny képződés. 93 nyéd [Colloid]) vagy kocsonyaszerű, világos szintelen anyag jön létre, nuelylyel a szervek be vannak szűrődve. Ezen átváltozás mindég helyi folyamat s kiválólag a mirigysejtekben jön elő, igy p. a paizsmirigyben, ajakmirigyekben, a méhtakhártya mirigyeiben; ez által a tüsző (Follikel) tömlőszerű testté változik át enyvülékes vagy nyákos tartalommal, vagy, miután az összes szemcsék (Acini) sejtjei átváltoztak, csak mederkés rostváz marad vissza, melynek közei enyvnyédgolyókkal töltetnek ki; utóbbiak később egymás közt hasonnemű anyaggá is összefolyhatnak. Ezenkívül előjön még ezen átváltozás újonképzett sejtekben is, részint mint esetleges jelenség egyes sejtekben, p. rák-, hámráksejtekben, részint valamennyi sejtben elterjedve s az által az egész újképlet jellemét megváltoztatva; igy képződnek tömlős- dagok nyákos és enyvülékes bennékkel sejtjeik átváltozása által, a mederkésrákulékban (Alveolarcancroid) pedig a sejtek utolsó kiképzésöket csak az enyvnyédanyag felvétele után érik el. Az elfajult sejtekben úgy, mint az azok szétfolyása által képződött szabad enyvülék- és nyáktömegben később zsírátváltozás, epefadgyanyképződés és néha elmeszesedés léphet föl s igy az anyag tönkre mehet. Némely esetekben további vegyi átváltozások is jönnek elő az anyagokban s igy p. szívós, nyálkás, kocsonyás állapotból lassankint átmehetnek azok vizenyős, savós állapotba, e) Föstenyképződés (Pigmentbildung). A kóros fösteny (Farbstoff, Pigment) sárga, barna, vörös vagy fekete anyagból áll, mely mindég vérfestenyből fejlődik és szemcsék vagy jegeczek alakjában jelenik meg. A föstenyszemcsék többnyire igen kicsinyek, kerekdedek vagy szegletesek s a fönn előadott színnel bírnak; vagy magányosan és szétszórva feküsznek vagy kisebb és nagyobb gomolyokat (Conglomerate) képeznek. A föstenyjegeczek rendesen vastag, csüllőképű (rhombisch) oszlopok (IV. 10) alakjával bírnak, majd oly kicsinyek, hogy csak erős nagyításnál láthatók, majd oly nagyok, hogy szabad szemmel is csaknem felismerhetők. Szinökre nézve két fajra oszlanak; a közönségesebbek vörösek, téglavörösek vagy sötétebb barnavörösek (vérpirjegeczek [Haematoidinkrystalle]), éles körrajzuk s erős fenyők által kitűnők; a ritkábbak, melyek számos vizsgálat
