Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
86 KóroB újképletek. 6) Halmazok húgj^savas szikenyből (Concremente von harnsaurem Natron) az ú. n. köszvénycsomókban; ezek többnyire sárgásfehér, itt ott téglavörösen pettyezett, lágy, a levegőn megkeményedő tömegeket képeznek, melyek górcső alatt húgysavas szikeny jegecznyalábjait mutatják. III. Víz- és légképződés. 1. Víz. Víztiszta folyadék a sávos izzadmány természettani és vegyi tulajdonságaival (1. alább) a lobon kivül előjön, mint alapja a savós zsákok és más zárt üregek víz kórjának (Wassersucht, Hydrops), és a terimbeles szervek vízenyőjének (Oedem). A vízkóros folyadék majd lassan gyűl össze, majd hirtelen, mennyisége csekély vagy tetemes, megmarad, vagy lassan vagy hirtelen ismét felszívódik. Majd színtelen, majd sárgás, zöldes, vörös, barna, fekete szinezetü a hozzá vegyült zsírgolyócskáktól (a savóshártyáknak zsíros átváltozás folytán tönkre ment hámjából), vértestecsektől vagy festenytől. A vízenyőt létrehozó folyadék kitölti a szövetek közeit és legkisebb ürtereit, melyek azért vízzel többé vagy kevésbé beivó- dottak, duzzadtak és tésztapuhák. Megjelenési módja mint a vízkóros folyadéké. A vízképződés feltételeztetik : 1) erőművi vérbőség által vagy a visszeres vér visszafogásának akadályozása által átalában; ez átalános, ha az akadály a szívből, helyi, ha egyes visszerekből indul ki; 2) vérvízenyő által a vesék betegségeinél, melyek azok működését akadályozzák, idült kóroknál, melyek a vérképződést hátráltatják és aszályt (Marasmus) eredményeznek; 3) a nyirk- edények működési akadálya által. 2. Levegő. a) Légképződés, izzadmányok, üszökev felbomlása által. b) A rendes állapotban képződött béllégnek rendellenes szaporodása. c) Ezen béllégek visszatartása, gyakran azoknak egyidejű szaporodásával. d) Levegő benyomulása kívülről vagy a tüdőből vagy a bélhuzamból sebek és átfúródások folytán.
