Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
95 I. FEJEZET. A diabetogen szervek sebészeti megbetegedései és a rajtuk végezhető sebészeti beavatkozások. Egy múlt századbeli orvos, aki még a Rokitansky-féle dyskrasia tanaiban nevelkedett, nagyon csodálkoznék, ha az angol és amerikai folyóiratokban olyan címmel találkoznék, amliyen „a diabetes mellitus egyes formáinak sebészeti kezelése“. Pedig alig múlik félév anélkül, hogy ehhez hasonló értekezések napvilágot ne lássanak. Még Virchow sem tudta a cukorbetegséget, ezt a mindig par excellence dyskrasiás betegséget abba a keretbe illeszteni, mely szerint minden betegséghez meg kell találni a megbetegedett szervet, a „sedes morbi“-t. Míg a diabetes definitiója úgy hangzott, hogy a cukorbetegség alatt a szervezet sejtjei általánosságban elvesztették a cukor értékesítésének a képességét, amíg a kutatás nem jelölt ki olyan diabetogen szerveket, melyek a szénhydrátcsere élén állanak és melyek elváltozásai emennek elváltozásához, azaz a cukorbetegséghez vezetnek, amíg egyszóval a cukorbetegség pathogenesisében az anatómiai gondolat nem kezdett kibontakozni, addig a sebészet a kérdésnek aetiologiai oldalával természetszerűen közömbösen állott szemben. Igaz, hogy ez most is csak messziről érinti a sebészet érdek- spheráját; de ha arra gondolunk, hogy más anyagforgalmi betegségeknél az anatómiai gondolat felülkerekedése mégis operatív eredményeket érlelt, ha meggondoljuk, hogy pl. az osteomalaciát, mely szintén egy a mész és a phosphor hiányos értékesítésén alapuló anyagcserebetegség, a petefészkek kiirtása által meggyógyíthatjuk, hogy a basedowos anyagcserezavart a pajzsmirigyen végzett műtétek milyen áldásosán befolyásolják, akkor ezen kérdéseknek egy sebésztársaság előtt való felvetése nem lehet jogosulatlan. A cukorbetegség keletkezik, ha a cukoranyagcserét., a termelést és fogyasztást domináló vegyi korrelációk zavart szenvednek. Ezen korrelációk szabályozását az idegrendszer közvetítésével bizonyos vegyi anyagok végzik. Ezen fermentumszerű anyagok egyes belső szervekben az úgynevezett belsőelválasztás útján termelődnek. Termelésük viszont ismét az idegrendszer útján, vagy más szervek által a vérbe elválasztott ferinentumok (az úgynevezett hormonok útján) positiv vagy negatív irányban befolyásolható. Általánosságban ez jelentené az anatómiai gondolat bevonulását a diabetes tanába. Speciálisan, bizonyos, fokig sematizálva, a következőképen állnak a dolgok: A cukorfogyasztás székhelye a dolgozó szövetelemekben van, a cukortermelés gócpontja a máj. Az utóbbiban három folyamat játszódik le, mely igen szorosan van egymással kapcsolatban: 1. A bélből a vena portae útján hozzáömlő tápanyagokból, (Sémán Á) a szénhydrátokból, de a fehérjék egyes alkatrészeiből is képezi a glykogent; 2. képes ezt a glykogent beraktározni; 3. képes
