Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Újabb szempontok a köszvény kór- és gyógytanában
83 Bármily fontosak ezek a leletek, mégis azt kell mondanunk, hogy az urikaemia még nem magyarázza meg, miért válik ki a húgy- sav a roham alatt? Miért történik ezen kiválás épen az ismert prae- dilekciós helyeken? Miért nem áll be ezen húgysavlerakodás más állapotoknál, pl. a leukaemiánál, ahol a vér húgysavtartalma szintén igen magas lehet? Gudzent His klinikáján végzett vizsgálatai látszanak némileg ezen kérdésekre válaszolni. Már említettük, hogy a húgysav mint mononatrium-urat kering a vérben. Ezen sónak azonban két formája lehetséges. Az egyik, a lactam, nem állandó, de könnyen oldódó vegyidet; tendenciája az, hogy az állandóbb, de nehezebben oldódó lactimvegyületbe átmenjen. A lactamból 18'4 milligr. oldódik egy liter vérsavóban, a lactimból ellenben csak 8‘3 milligr. Mialatt a húgysavas só akár a fermentumok elégtelensége miatt, akár pedig a vese rosszabb elválasztási viszonyai folytán hosszabb ideig kering a köszvényes ember vérében, időt talál a lactamvegyület arra, hogy az állandó, de nehezebben oldódó lactimmá változzék, úgy hogy a köszvényes ember vére bizonyos időkben egy túltelített mononatrium-urat oldatot alkot; csak egy alkalmi ok kell arra, hogy ezen só túltelített oldatából kicsapódjék. Igaz, hogy ezeket az alkalmi okokat kémiai vagy fizikai komponenseikre felbontani nem tudjuk. Vannak ugyan kísérletek, melyek épen a porcnak a húgysavas sóhoz való vegyi affinitását, vagy inkább fizikai adsorptioját kimutatták. Ez mindenesetre magyarázná a húgysavas sónak a lerakodását az izületi és a fülporcogókon. A vizsgálók egy része, élükön Ebsteinnel, annak a felfogásnak hódol, hogy a húgysavas sónak lerakodását a szövet nekrózisa előzi meg, de ma mégis azon nézet emelkedett túlsúlyra; hogy a húgysavas só lerakodása az elsődleges és a szövet esetleges elhalása a következményes jelenség. Az orvos gyakran jön abba a helyzetbe, hogy a köszvényes lerakodásoknak bizonyos ideges behatásokkal való összefüggését élesen megfigyelhesse. Számos észlelés mutatja például, hogy bénult végtagok mennyire hajlamosak a húgysavas sók lerakodására. Oly sokféle az összefüggés előrement ideges jelenségek, pl. lancináló fájdalmak és későbbi köszvényes lerakodások között, hogy igen jó megfigyelők, pl. az angol Duckworth, a kösz vényt az idegbajok közé sorolják. Ebben a felfogásban természetesen ma senki sem fog osztozkodni, de az idegrendszer egyes zavarainak praedisponáló hatását azért tagadni, mert nem vagyunk képesek a neurochemismus egyes mozzanatait még teljesen áttekinteni, szintén súlyos hiba lenne. ❖ s*c # Hogyha dacára azon szép és bázisában, úgy látszik, meg- támadhatatlan épületnek, melyet a nukleinanyagcsere élet- és kortana ma alkot, mégis a köszvényesek észlelésénél, a kórisme felállításánál és a terápia ellenőrzésénél a régi klinikai megfigyelést még mindig előtérbe helyezzük, akkor ennek többféle oka van. A legfontosabb az, hogy a köszvénynek és a köszvényes hajlamnak kémiai úton o*
