Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
58 a fájdalmak angina pectorisra emlékeztetnek. Ha a pulzus e mellett szaporává és kicsinnyé válik, a beteg collapsusszerű állapotba jut, a szivén, mint ezt Potain leírta és amint azt én is gyakran láttam, erősebb kitágulás, systolés csúcszörej és a második pulmonalis hang ékeltsége mutatkozik. Az organikusan okozott stenocardiától való megkülönböztetés nem mindig könnyű. Néha csak a régibb anamnézis tekintetbe vételével lehetséges. Érzékeny szív- és vaso- motoros idegekkel bíró nők minden erősebb fertőzés híján is a legrettenetesebb kollapsusokat képesek produkálni. Másrészt ne felejtsük el, hogy az angina pectoris, de még inkább az angina abdominalis, a truncus coeliacus arteriosklerosisa esetén az epekőkólika képét felületesen utánozhatja. Legfontosabb megkülönböztető jel, hogy ilyenkor a theobromin és nitritkészítmények promptul hatnak. Máskor a phrenikusgörcs, a léghiány subjectiv érzése, az „Atemsperre“ a legkínosabb tünet. Krónikussá vált cholecystitisek- nél és pericholecystitiseknél naponta többször láthatjuk ezt a tünet- csoportot, a szegycsont mögött vagy a szív helyén lokalizálódó fájdalmas sensatiókkal együtt. Diííerenciáldiagnostikai jelentőséggel bírhat a spastikus béltünetekkel bekövetkező nyálkás székelés. Ez többnyire szintén egy kisugárzási tünet a bél idegplexusaira. Fontos ezt ismerni, mert különben az epekőkólikát egyszerű bélkólikának tarthatjuk. Jóval gyakrabban, semmint az ember gondolná, találunk roham alatt vagy közvetlenül utána a hasban két fájdalmas nyomási centrumot, melyek közül az egyik az epehólyag tájának, a másik az appendix tájának felel meg. Itt is, ott is reflektorikus izomrigidi- tás; itt is, ott is érzékeny bőrzónák találhatók, úgy hogy a tapasztalt orvos gyakran az appendicitis és epekőroham diagnózisa között ingadozik. Ott, ahol az epekőbaj az elsődleges baj, az appendiku- láris fájdalom néha nem egyéb, mint egyszerű kisugárzás a bél idegplexusaira; ott azonban, ahol nem első rohammal van dolgunk, ahol tehát már idültebb, zsugorodó folyamatokat és összenövéseket vehetünk fel, fennforog az a lehetőség is, hogy a vastagbél jobboldali szöglete az omentumhoz és az epehólyaghoz erősebben rögzítve lévén, a bélsár és a gázok hosszabb ideig panganak a felszálló vastagbélben és a vakbélben, mi helybeli puffadáshoz és huruthoz vezet. Máskor viszont a nyirokedények útján távolabb helyre vitt gyulladásról van szó, ha ilyen esetek t. i. később műtétre kerülnek, feltűnő gyakran találunk az epehólyagbeli elváltozások mellett periappendikularis összenövéseket. Hogy a megfordított út is lehetséges, bizonyítják az appendicitis operatió után gyakran fennmaradó fájdalmak az epehólyag táján. A duzzadt lobos epehólyag néha igen felszínesen tapintható és vele együtt a szintén lobosan duzzadt mellső májrészlet is. Más esetekben azonban csak mély belégzés végén ütődik az epehólyag és a máj alsó széle a mi kezünkhöz, ilyenkor a beteg csak a belégzés tetőpontján jelez fájdalmakat. A hányás majdnem sohasem hiányzik, néha még napokkal tovább tart, mint a roham maga. Ha a hányadék epét tartalmaz, akkor ez amellett szól, hogy a ductus choledochus szabad.
