Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről

56 kövekkel és pangó epével telt epehólyag ilyenkor locus minoris resistentiae, mely a vérben keringő baktériumokat mintegy maga felé vonzza. A typhust követő heveny és lázzal járó epekőkólikák szintén olyan módon jönnek létre, hogy a typhusbacillusok a vérből kerülnek az epébe. Hasonlót észlelünk" gyermekágyi fertőzés, abortus, különféle fertőzéssel járó műtétek után. Minden orvosnak vannak erre nézve tapasztalatai. Pólya azt észlelte, hogy lappangó kövek mellett emlőgyulladás után súlyos genyes epehólyaglob lépett fel! Évekkel ezelőtt kezeltem egy kartársat, ki egy trauma után alszárán látszólag csekély fertőzést szenvedett, melyet két hétig tartó typhus- szerű homályos láz követett. A második hét végén egy a jobb ductus Stenonianusban levő, körülbelül borsónyi nyálkő körül, amelyről eddig semmit sem tudott, genyes gyulladás képződött, mely a kő­nek a szájba való kiürülésével végződött. Néhány nappal rá heves epekőkólikák fejlődtek és cholecystitist diagnotizáltam. A műtétnél cseresznyenagyságú cholestearin-követ találtunk az epehólyag­nyakban, míg az epehólyag híg gernyet tartalmazott. Az orvosnak voltak ugyan ezelőtt néha gyomorfájdalmai, de kőre sohasem gon­dolt. Sikerült műtét után 6 héttel halálos cholangitis lépett fel. Semmi kétség, hogy a nydlkő és az epekő körüli gyulladások vér útján való fertőzés által jöttek létre. Itt szerepelhetnek még az influenzabacillusok, sőt a pneumococcusok is. Egy nőbetegemnél, kinek öt év óta nem voltak epekőfájdalmai, jobboldali heveny otitis media lépett fel, ugyanakkor epehólyaggyulladás, 24 órával később mindkét oldali rostonyás tüdőgyulladás és a másik fül perforáló otitise. Tüdőgyulladás folyamán gyakran lehet az előbb említett Boldireff-féle olajreggelivel pneumococcus-bakteriumokat az epében kimutatni. A heveny cholecystitist azonban többnyire a bélből felszálló, virulensebb fertőzés fogja okozni. De legyünk tisztában aziránt, hogy azon epehólyaggyulladá­sok, melyek klinikai kifejezése a klasszikus epekőkólika. szintén nem tartoznak a legvirulensebbek közé. Hiszen tudjuk, hogy ezen epekőkólika vagy egyáltalában láztalanul folyik le, vagy csak cse­kély lázzal jár. Az epehólyagfalnak a gyulladása gyorsan fejlődő, savós izzadmányt termel. A hólyag tartalmának a belső nyomása fokozódik és a hirtelenül szétfeszített hólyagfal izomzatúnak reaktiv összehúzódása a lobosodással együtt termeli az epekőkólika rette­gett fájdalmát. Vannak észlelők, akik az epekőkólika keletkezéséért csakis a hólyagfal görcsös összehúzódását és nem a lobosodást teszik felelőssé, például Wilms, és el^ kell ismernünk, hogy tényleg a fájdalmak annál hevesebbek, minél épebb még a hólyagfal; úgylát­szik, hogy az első epekőkólikában, mely többnyire leghevesebb, inkább a görcsös összehúzódás, míg a későbbiekben a lobos fájda­lom dominál. Ami mégis a lobos komponens mellett szól, az az epe­hólyagtáj, még a kólikák tartamát is túlhaladó nyomási érzékeny­sége, a majdnem mindig jelzett hasizomspasmus, végre az igen sok esetben bekövetkező ikterus. Ezen sárgaság csak az esetek kis részé­ben jelenti azt, hogy egy kő a choledochusba lépett és ezt átvándor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom