Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
46 A cholestearin oldódása körül az epesavas sóknak és a zsiradékoknak jut a legnagyobb szerep. Ezek a védő-kolloidok jelentőségével bírnak és a vízben oldhatatlan cholestearint kolloidális oldatban tartják. Ezen védőkolloidok eltávolítása vezethet a eholestearin kieséséhez és a cholestearin-kövek képződéséhez. A pangó vagy lassan folyó epében az epesavas sók baktériumok hozzájárulása nélkül, azaz „autolysises" bomlásnak indulhatnak, de amint Aschoff kimutatta, az epehólyag hámsejtjei és nyirokedényei képesek a pangó epe neutralis zsírját is lassan felszívni. A legfontosabb védőkolloidoktól ily módon megfosztatván, a csak labilisán oldott cholestearinnak szükségképen ki kell csapódnia és ezen kicsapódással a sugaras cholestearin-konkrementumok képződésének meg kell indulnia. Az epe mennyileges cholestearintartalma talán kisebb szerepet játszik. Mégis vannak esetek, amelyekben a cholestearintartalom nagyobb lévén, a védőkolloidok csökkenése hamarabb fog a cholestearin kieséséhez vezetni, mint más epékben. Ügy tudjuk, hogy bőséges fehérjetáplálkozás, valamint a vörös vérsejte'kinek tönkre- menése mellett az epének a cholestearin-tartalma nagyobb. Holott előbb az volt az általános nézet, hogy az epe cholestearinjának a termelése a nagy epeutakban megy végbe, ma azon nézet felé hajiunk, hogy a vér és a szövetnedvek cholestearin-tartalma egyfelől és az epe cholestearin-tartalma másfelől bizonyos nexusban vannak. A cholestearin anyagcseréről való ismereteink még igen kezdetlegesek ugyan, de azért ismerünk már olyan állapotokat, amelyek a vér fokozott cholestearin-tartalmával járnak. Ezek közé sorozhatjuk a terhességet, a cukorbajt és mindazokat a kórállapotokat, amelyek valamiképen a zsíranyagcserének a májban lefolyó részét zavarják. Minden különös mesterkéltség nélkül lehet ezen steril-epében való cholestearin kőképződést azon húgysavas sókból álló kövekkel összehasonlítani, amelyek steril, savanyú vizelet mellett a vesemedencében képződnek. Csakhogy a húgysav képződésnek, a húgy- savnak a vérben való felhalmozódásának és a vizeletbe való fokozott átmenetének a feltételei (urikémia és urikuria) ma már sokkal jobban ismertek, mint a cholestearinnak az anyagcserében való képződése, a vérben való felhalmozódása és az epében való kiválasztása. De az urat-kövek képződésénél is a vizelet húgysavtartalmának a fokozódása szintén kisebb szerepet játszik, mint az oldódási viszonyok és főképen a védőkolloidok viselkedése. Bizonyos, hogy itt is, ott is tisztán a kémiai és fizikokémiai viszonyok szerepelnek, mindennemű infekció hozzájárulása nélkül. De folytathatjuk az analógiát. Ha a húgysavas kő sokáig időzik a húgyutakban, ha a vizeletnek a lefolyását gátolja és baktériumok bejutását lehetővé teszi, akkor a vizelet bomlásával és alkalikussá válásával megindul a kőképződésnek a második stádiuma, t. i. mészlera- kódások fognak képződni és pedig részint önállóan, részint úgy, hogy a húgysavas sóból álló kő köré mindig vastagabb és vastagabb phosphorsavas mészrétegek fognak rakódni. Az epe vegyes konkre- mentumai, amelyek cholestearinon kívül még epefestenyt és főkép
