Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
27 gyomor azonnali fixálásával a gyomorfalnak — ezen mirigyparen- chymából, intersticiális (kötőszövetből, sokszoros izomrétegekből, nyirokcsomókból szövődményesen összeállított szervnek — a finomabb elváltozásai ismét kimutathatókká váltak. E vizsgálatokat, melyek elsősorban francia és dán klinikusok és kórboncnokok neveihez fűződnek, kiegészítette a beteg gyomor kimosásával nyert nyálkahártyatörmelékek szöveti vizsgálata is. Kitűnt, hogy az anatómiai elváltozások mily gazdagságát mutatja a gyomor a productiv és az atrophizáló lobosodás értelmében. Az eredmény legelőször az utóbbinál, az előhaladó sorvadásos gyomorlob“ (gastritis progressiva atrophicans) kórbonctani képében jege- cedett ki, mely hosszabb irodalmi vita után az állandó anaciditás vagy achylia gastrica anatómiai substrátuma gyanánt fogadtatott el. Műtétileg eltávolított fekélyes gyomorrészletek kórszövettani vizsgálata a gastritiseknek túltengése, vérzésekkel és erosiokép- zödéssel iáró fajtáját hozta felszínre. Meglepetésszerűen hatott, mikor Konjetzny, Pulii és más sebészek az élőben kimutatták a gastritis ulcerosa nem sejtett gyakoriságát, melyet a kórboncnok Nauwerck egy negyedszázaddal ezelőtt kórbonctani ritkaság gyanánt írt le. Döntő lépést jelentett a diffus gyomorlob klinikájában a gas- troskopiának új életre való keltése. A módszer maga komplikált és nem veszélytelen mivoltánál fogva mint általános diagnosztikai segédeszköz nem jön tekintetbe, de azon néhány vizsgáló, ki használatában szuverén jártasságra tett szert (Schindler, Hohlweg, Korbsch, Sternberg) tulajdoníthatja magának azt az érdemet, hogy a gyomorpathológiáról való ismereteinket és fogalmainkat rövid időn belül tetemesen kibővítette. „Fáradságosan kikutatandó, gyakran bizonytalan betegségek helyett a kórbonctani képek tarka tömege bontakozik elő, melyek a kórjelzést gyermek- játékká teszik; és egy szerv klinikájának pontos ismerete — legyen ez a szemé, a gégéé, a hólyagé, vagy a végbélé — csak akkor kezdődik, amikor ez a szemünknek hozzáférhetővé vált.“ Ha Schindler-nek ezen lelkes szavait csak cum grano salis tesszük is magunkévá, mégis el kell ismernünk, hogy a gastroskópia eredményei és tanulságai még abban az esetben is maradandók, ha a módszer maga mint túlveszélyes, nem tudna a gyakorlatban meghonosodni. Gastroskopiai alapon Schindler a következő elváltozásokat különböztette meg; gastritis hypertrophicans és catarrhus mucosus ventriculi; a gastritis hypertrophcans viszont lehet; gastritis verrucosa, hogyha a fellazult nyálkahártya erősebb szakadék- és mezőnyképződést mutat; gastritis haemorrhagica, ha sok a vérzés, gastritis ulcerosa, ha a nyálkahártyán fekélyképződés van jelen, gastritis granulosa, ha a szemcsézettség finom; gastritis polyposa. ha durva és pseudopolipusokhoz hasonlít. Ehhez járul még a Hohlweg által leírt gastritis bullosa, hólyagos vizenvő esetén. A ^
