Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai

A cukorbeteg szövetek másik tulajdonsága, mely miatt a sebé­szeti megbetegedések és a rajtuk végzett műtétek annyira veszé­lyesek, az üszkösödésre való hajlam. Kísérletileg kimutatta Magyary-Kossá, hogy cukoroldattal kezelt házinyulaknál nemcsak a befecskendés helyén, hanem távolabbi szerveken is szövetelhalá­sok támadtak, melyek hasonlók azokhoz, melyek a spontan cukor­betegeknél keletkeznek. Nem akarunk itten bővebben a belső szer­veknek a szövetelhalásairól beszélni, annál kevésbbé, mert ezek igen gyakran csak górcsövi természetűek. De nagyobb arányú nekrosisokat találtak a vesében, a májban és a csontokban; a cukorbetegek tüdőtuberkulosisánál Leyden jóformán jellemzőnek mondja, a sequester képződést. Rendkívül hírhedtek a cukorbete­gek tüdőgyulladásai, ugyancsak gangraenás hajlamuknál fogva. A tüdőgangraena, mely egyébként már a sebészek domíniumává kezd válni, épen a cukorbetegeknél eddig nem is volt és nem is lehetett a sebészeti beavatkozás tárgya, bár gyakran a narcosisban történt sebészeti beavatkozás következménye. A tüdőüszök keletkezése és haladása annyira rapid, a beteg erőbeli hanyatlása oly irtózatos gyorsasággal megy végbe, a folyamat annyira diffus és oly kevéssé hajlamos az elhatárolódásra, hogy nem akad belgyógyász, ki ezek­ben a javallatot felállítja és nem akad sebész, ki ezt keresztül viszi. Annál jobban érdeklik a sebészt azok az üszkösödések, melyek a cukorbetegek végtagjain fel szoktak lépni. Nem tekintem felada­tomnak, hogy a cukorbetegek végtag-gangraenájának teljes patho- genesisét és klinikáját önök előtt vázoljam, de fontosnak tartom ki­emelni, hogy újabb vizsgálatok szerint a gangraena létrejötténél a hyperglykaemián kívül többnyire még a vérkeringés zavara is sze­repel. Már legkönnyebb formájánál, a bőrgangraenánál, többnyire azt találjuk, hogy olyan bőrrészleteken van az üszkösödésnek a kezdete, az elszínesedés, a hólyagképződés stb., melyek hosszabb ideig valamelyik gyöngébb traumának ki voltak téve és melyek ennélfogva ischaemia vagy kapilláris stasis miatt hiányosan táplál­koztak. Ha ezek a bőrgangraenák épen a talp egy exponált pontján, például a sarkon, vagy még inkább az első metatarsophalangealis Ízület táján mutatkoznak és felületes fekélyképződéssel járnak, akkor a „mai perforant“-hoz hasonló kórképeket fogunk kapni, ter­mészetesen csak addig, a míg a fekély szomszédságában lobos jelenségek nem mutatkoznak. Még feltűnőbb az üszkösödés és a vérkeringési zavarok közötti összefüggés a voltaképeni, a végtag összes képleteit meg­támadó gangraenánál. Szokássá vált ennek két formáját megkülön­böztetni; az egyik az úgynevezett spontan gangraena, melynél előző lobosodás nélkül az üszkösödés látszólag ép végtagrészlete­ken, többnyire a lábujjak végén kezdődik. Csak az üszkösödés további folyamán, hol korábban, hol később, hol enyhe lymphangoi- tis, hol fulminans phlegmone alakjában társul hozzá a gyulladás. A másik fellépési formánál épen megfordított az események sor- sendje; egy gyulladásos gócban avagy szomszédságában, legyen ez benőtt köröm, gyulladt tyúkszem, vagy varixos fekély; lassan lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom