Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
olyan mikroorganismusok, melyek az emberre nézve csak kivételesen pathogenek és melyek a cukorbeteg irányában bizonyos speci- íicitással bírnak: penészgombák, aspergillus fumigatus és glaucus stb. Jellemző a symbiosisra való hajlam. Egyes bakteriológusok cukorbetegek tályogjaiból olyan változatos flórát tenyésztettek ki, hogy az egyes fajok felsorolása oldalakat képes betölteni. Remélem, hogy t. hallgatóim meg fogják nekem bocsátani, ha nem lépek ezek nyomdokaiba. A bakteriológiai részletek, bármily fontosak és érdekesek, csak eltávolítanának bennünket azon főkérdéstől: hogy voltaképen mi kedvez annyira a baktériumok letelepedésének, fejlődésének és terjedésének? Most az általánosan elfogadott nézet az, hogy a baktériumok a magasabb cukortartalmú vérben és szövetnedvekben kedvezőbb életfeltételeket találnak és hogy az ezen cukortartalom által gyengült szervezet nem képes velük szemben a kellő védekezést kifejteni. Tehát a hyper glykaemia volna az első feltétel. Számosak az erre vonatkozó kísérleti vizsgálatok. Csak a legújabbakat említem, melyek a bactericidiára vonatkoznak. Sweet pan- kreaskiírtás által cukorbeteggé tett kutya savóját igen csekély haemolytikus és bactericid képességűnek találja, amit ő a bacterioly- tikus complementum csökkenésének tulajdonít. Vizsgálatai a bacterium coli commune, a typhusbacillusra és a dysenteria bacillusra vonatkoznak. Kevésbbé szembetűnő volt a csökkenés cukorbeteg emberek serumában. Da Costa, később a diabetikusok opsonikus indexét vizsgálta a staphylococcus pyogenes aureusra nézve és mindig a normális alatti értéket talált. A cukorkiválasztás nagysága, az albiuminuria és az acidosis nem állott az említett csökkenéssel biztos vonatkozásban. Múló glykosuriák befolyás nélkül maradtak. Hayashi szintén összehasonlító vizsgálatokat végzett embereknek és állatoknak normális és diabetikus vérének a bacteriocidiáját illetőleg. A staphylococcus pyogenes aureussal kísérletezett és pedig a lemezöntési eljárással. 24 órás kultúrához adván a serumot, különböző ideig tartó behatás után meghatározta a még élő és még szaporodásra képes baktériumoknak a számát. Tényleg kitűnt, hogy a cukorbeteg állatoknál 1, 2 vagy 3 órával a serum behatása után a colonia számok csökkenése csekélyebb, mint az ellenőrző kísérletekben. Sőt voltak esetek, amelyekben a kolóniáknak ezen csökkenése teljesen elmaradván, a bactericidia nullának volt nevezhető. A Hayashi által vizsgált cukorbeteg emberek seruma azonban nem mutatott szembetűnő bactericidia csökkenést; igaz, hogy a kísérleti egyének serumának cukortartalmáról Hayashi nem tesz említést. Csak bizonyos tájékoztató értékkel bírnak a tisztán tenyésztési kísérletek, melyek a baktériumok fejlődését kisebb vagy nagyobb cukortartalmú táptalajokon in vitro demonstrálják. Biztosra lehet venni, hogy olyan táptalajok, amelyek 0-5°/0 cukornál többet tartalmaznak, a cukorhasadással járó tejsavtermelésnél fogva a baktenu- mok fejlődését gátolják, míg olyan táptalajokban, amelyek 0*2—0*5J 0 cukrot tartalmaznak, a baktériumok növekedésének kedvező befolyá- soltatása félreismerhetetlen. 115 8*
