Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
106 nyomatásával) az igen intenzív cholemiás panaszok egy Uerczel tanár által végzett cholecystoenterostomia után javultak. Beteg több hónapon át jól érezte magát, sőt gyarapodott; hat hónappal a műtét után meghalt. Cukor ez esetben sohasem mutatkozott. III. Röviden végezhetünk a pankreas antagonistájának, a máj cukortermelésének legfontosabb activátorának, a chromaffin-rend- szernek sebészeti megbetegedéseivel. Általában kevés olyan állapotot ismerünk, melyről biztosan mondhatnók, hogy a mellékvese hyper- functiójával jár; a sebészeti megbetegedések során csak egyet kell említenem: a hypernephromát. Ha a hypernephroma, ami azonban csak a daganatok egy részére (paragangliomákra) nézve elfogadott tény, chromaffin-sejtekből áll, akkor esetleg a mellékvese functióit is fokozottan végezheti és fokozott adrenalin-termelésével a diabetes létesítésére bizonyos befolyást gyakorolhat. A közölt esetek kevéssé bizonyítók. Leyden klinikájáról közöltek egy esetet; négyhónapos súlyos diabetes, baloldali hastumor, mely a boncolásnál a capsula suprarenalis sarkomájánaik bizonyult. Lépine közel két kortörténetet; mellékvesesarkomát, diabetest; az egyik esetben feltűnő hyper- glykaemiátj. Ami ezekben az esetekben mint összekötőkapocs ki volna mutatandó, ez az adrenalinaemia; az experimentum crucis lenne természetesen a cukorvizelés megszűnése, a tumor kiirtása után. Egy esetemben, ahol diabetes és vérző vesetumor fennállott, négy évvel ezelőtt Hültl az orvospáciens családja határozott kívánságára megpróbálta a műtétet. De csak lumjbalis próbametszésre került a sor, mert a tumor inoperabilisnak mutatkozott; két nappal a műtét után coma és halál. Boncolás nem végeztetett és így máig sem tudjuk, vájjon az utóbbi időben rettenetes gyorsasággal növő daganat mellékveseeredetű volt-e? IV. Bármilyen nagy az idegrendszer szerepe a diabetes előidézésében, mégis csekéllyé zsugorodik az észleletek száma és súlya, ha a sebészetileg fontos ideglaesiókra szorítkozunk. Ha gyakorlati okoknál fogva a traumás diabetest külön tárgyaljuk, melynek közvetlen vagy közvetett oka szintén az idegrendszer, aránylag igen kis ka- suistikára vagyunk utalva; a tulajdonképeni, a medulla oblongatából kiinduló és a mellékvesék aktiválása útján ható cukortermelő sympathicus pályákkal kezdve a tárgyalást (a schemán C), azt kell mondanunk, hogy a nyúltagy, vagy a negyedik agygyomrocs sebészetileg hozzáférhető laesiói oly ritkák, hogy tényleges beavatkozás ezen kényes ponton még nem történt. Ha a negyedik agygyomrocs cysticercusa, mint például Michael esetében diabetessel jár, akkor lehetne esetleg Bruns ajánlata szerint a hólyag punkcióját végezni. De azt hiszem, ha akad neurológus, ki a kórismét felállítja, nem akad sebész, ki erre vállalkoznék. A plexus chorioideusból származó és diabetessel járó daganatok szintén néha szabadon fekszenek a negyedik gyomrocsban és nincs kizárva, hogy helyes topikus diagnosis mellett a jövő sebészei által megközelíthetők lesznek. Megjegyzendő, hogy a nyúltagyi diabetes irritatiós és nem bénulási tü-
