Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)

Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés

20

gyen, inert egyes részek életben is elrothadnak, azért az úgynevezett halotti szaggal meg ne elégedjünk, mert ez sok liagymázos betegségekben jelen van, és nem ritkán jóval megelőzi a’ halált. Egész bizonnyal tehát akkor Ítélhetünk halálra, ha az izmos részek lágy kásaforma tulajdonságot vesznek fel; ha a* kiilbórön barna kékes, vagy zöldes fokok (halálfoltok) jelennek meg ; a’ hám (epidermis) a’ malpigh’ hálójától könnyen elvál; a’ feldagadt alhas szederjes; az orr, és száj üregből büdös nedv szivárog, és evvel egy közönséges rothasztó kiállha- tatlan dögszag terjed el. — Az előhordott es- mértetó jelekből kitetszik tehát, hogy azok gyakrann csalfák lehetnek, miért is egyedül az idő tehet bennünket a’ jelen halálról bizonyosokká, ha t. i. az említett jelek hoszszabb ideig szakadatlan tartanak, és azokat a’ felebb leirt átaljános rothadás követi.

16. §.

Halottakkal való bánásmód.

A’ vélthalottakkal való ártalmas bánásmód, és az életben lévőknek lehetséges ' eltemetteté- sök’ elkerülésére nem lesz czéliránytalan a’ valóban megholtakkal való bánásról valamit átal- jánosan szólani. — A’ múlt század’ elején sokszoroztatok ugyan íróinktól az elevenen elte- mettetteknek számuk, — a) de minő rettene4) W in slow : an mortis incertae signa minus incerta a chirurgicis, quam ab aliis experimentis? Paris. 1740.

J. G. Jankó: 2Jbl)aitbí. ö. b. UngewiíTtycit b. Äeitnj. bcő Xobcő-íeipjtg 1754.

Brinkmann: $cwci$ ber Sföóglicfyfcit, bőg einige