Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
8 te különfélék valának, a’ vélekedések. — így hosszabb ideig hitték természet* vizsgálóink, hogy a’ levegőnek tüdőkbe való rohanása által kitágulván ennek véredényei, a* szív’ jobb üregeiből a* vér a’ tüdőkbe szivatik; ’s így ezeken keresztül vitetik a’ bal üregekbe által. — Ezen Theoria szerint vérkerengési felfüggesztés, és a’ test’ külön életműveinek életökre elkerülhetetlenül megkivántató vértől való megfosztatás által hozattatnék elő a1 tetszhalál; azonban már most tudjuk, hogy a’ tüdő’ edényeinek kitágításukon kivul más jelesebb rendeltetése van a’ lehelésnek, vérkészités t. i. (Haematopoesis); de továbbá kétségen tiíl van az is, hogy a’ vér akkor is átfutja a’ tüdőket, ha ezek le vannak lohadva, mi a’ kilehelés alatt valóban meg is történik; de utoljára hamis is lenne azon állítás, hogy tetszhalál alatt a’ vérkerengés azonnal megszűnik, mert ha ily állapotba helyeztetett állatoknak üt, vagy vérerőket megnyitjuk , azokból még hosszabb ideig foly vér ki, és ha vizsgálat végett tenyerünket a’ szívtájra, vagy ujjainkat valamely ütérre nyomjuk, mindkettőnek verését nyilván fogjuk tapasztalni. — Bichat lehelés körüli vizsgálataiban igen szépen megmutatta, hogy le- mezitelenitvén a’ légcsőt, és fejüteret, jóllehet az előbbinek’ nyomása alatt megszűnt légyen a’ lehelés; a’ fejütérben mégis folytatódott a’ vérkerengés; de továbbá, ha tetszhalálra vérkerengési felfüggesztés miatt következnék valódi halál, akkor minden életművek’ működéseinek egyszerre kellene megszűnni, mint az alélt- ságban (Syncope); azonban ellenkezőt tapasztalni, ’s a’ külön működések mindég ezen renddel szűnnek-meg, először t. i. az érző; azontúl a’ mozgó tehetség, harmadszor a’ vérke-
