Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)

Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés

5

a valódi haláltól semmikép’ sem különböztethető tetszhalál több napokig, sót hetekig is eltartott , és a’ beteg csak sírjában, vagy a* bonczo- Ip kés alatt ébredt-fel. a)

6. §.

Feléledés.

Az élet’visszatértével különféle tüneményeket tapasztalhatni, ií. m. eleinte ugyan csak a* szívgödör táj, de lassanként az egész test át- melegszik; mozgásba jó a’szív, és így némely ütereken, de fókép’ a’ halánték’, és nyak’ ütere- rein gyengébb érverést tapinthatni (vigyázat kívántatik mindazonáltal, ne hogy a’ vizsgálat alatt kelletinél erősebben nyomván az említett ütereket, tulajdon érveréseinket érezzük, ’s azt a’ betegével cseréljiik-fel); érzékennyé lesz a* szemfény is a* világosság iránt, és a’ szarv- hártyára nyomott ujjaknak nyomuk nem marad vissza; a’ Galvanismus általi izgatás, úgy szinte a’ fülbe való keményebb kiáltás után az arczizmokon, ajkakon, ’s szemhéjjakon valami csekélyebb mozgást vehetni észre; mutatkoznak továbbá az öszvecsukott állkapczákon, és egyébb görcsösen öszvehúzott izmokon, csekélyebb rángatódzások is, mire az arcz ’s ajkak pirulni kezdenek. — A’ beállott lehelés sóhajtással kezdődik, miután a’ szájnyílás elibe tartatott toll, vagy gyertyavilág, úgy a’ mellcsont* kardnyujtvánnyára alkalmazott vízzel töltött pohár mozogni fog; továbbá betartván az orrlyukakat, a’ szájnyílás előtt álló tükör meghomá- lyosodik; a’ könyökön felül leköttetett kar a*

a) Ch. W. Hufeland: Über bie Xobeé. Weimar 1791.

(