Fleischer Jósef: Szülészet kézi könyvül a bábák számára (Pest, 1857)

Első rész - Első Szakasz. A szülszervek leirása s a szülészeti vizsgálat - Hatodik Fejezet. A szülészi vizsgálatról

29 Egy rendes alkatú medencénél az elöfokot mutató uj­junkkal közönségesen el nem érhetni; shaközépujjunk segélyével sem érhetnék azt el, vagy csak nehezen, ebből azt következtetjük: hogy a medencebemenet egyenes átmérője ha nem is 4 hüvelyknyi hosszú, még is elegendő egy közönséges nagyságú gyermekfőnek átbocsátására; — továbbá az is következik: hogy mi­nél könnyebben elérhető az elöfok , annál szőkébb a medencebemenet. Hogy a medencebemenet egyenes átmérőjének hosszát kellő biztossággal megtudhassuk, a medence lejtő átmérőjét szükség kimérni, mi következőleg tör­ténik: mutatóujjunk hegyét az előfokra nyomjuk, s most kezünket emeljük a fanív felé, és ennek szegleté­hez szorosan oda illesztjük a nélkül, hogy ujjunk he­gye az elöfokot elhagyná; — most a fanívtől okozott nyomást kezünkön megjegyezve ujjúnkat kihúzzuk, s megmérjük. A távolság ujjunk hegyétől egész a fanív okozta benyomásig mutatni fogja az átló hosszát, mely­ből félhüvelyket le kell vonni, hogy a meáencebeme- net egyenes átmérőjének hosszát megtudhassuk. — E modor a medencebemenet egyenes átmérőjének kimé­résére legegyszerűbb s legbiztosabb. A medencecsatorna kimérése fölösleges, s ezt mindazon esetekben , hol a terhesség végén jól kifej­lett hüvelyboltozatot találunk, elmellözhetni; mert ez nem csak a medence rendes tágasságának — hanem egyszersmind a medence belterülete s a gyermekfö közötti jó viszonynak is nyilvános bizonysága. Ha a medencebemenet egyenes átmérőjét ren­desnek találjuk, az közönségesen minden irányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom