Fleischer József: Az alsóbb szülészet tankönyve bábák számára (Buda, 1869)

Első rész. A szülszervek és szülészi vizsgálat, - a terhesség, szülés és gyermekágy rendes lefolyása s az ápolás. Rendellenes magzatfekvések és szülések - Első szakasz. A szülszervek szerkezete s a szülészeti vizsgálat

16

let felé fordul, — egy hátsót, mely a keresztcsont vájulata felé tekint, s az ülcsontok felé fekvő két oldalfalat. — A hüvely belső fölszine nyákliártyával van bevonva, mely a mellső és hátsó falon érzékeny, haránt redőket képez, melyek a hüvelyboltozat felé elsimulnak. Sokszori közösülés, méginkább gyakori szülések által a hátsó fal ráncai nagyobbrészt elenyésznek, a mellsők megmaradnak; ezek- eszközük a hüvelynek hosszában és széltébeni kitágulhatását. E ráncok közt számos kis nyákmirigy nyilik, melyek a terhesség vége felé s a szülés alatt igen sok nyálkát választanak el, s ez által a hüvelyt sikamlóssá teszik.

A méh tapintatra majdnem porckeménységvi, üreges, páratlan ivarrész, melyben meddő állapotban a havi tisztulás kiizzadása történik; rendeltetése abban áll, hogy — terhesség alatt — a megtermékenyített petét saját ótalmába veszi (üregébe fogadja), azt táplálja, továbbfejlesztését és végre kihajtását eszközli. Alakja hosszas, mellűiről hátrafelé lapított körtéhez hasonló. Hossza meddő állapotban 21/2 hüvelyk, szélessége a méhfenéknél 1 '/2 hüvelyknyi. Helyeztetik a medenceür felső felében a hüvely fölött, a húgyhólyag és végbél között; széles vastag része fölfelé s kissé előre, — keskenyebb hengerded része le s kissé hátrafelé hajlik. — A méh közönségesen 3 részre osztatik, t. i. a méhfe- n é k r e vagy alapra, testre és nyakra (lásd a 4. ábrát).

a) A méhfenék a méhnek felső, erősen domborodott, vastag s legszélesebb részét foglalja magában, mely a petevezetékek méhnyiladékáig terjed.

b) A méhtest a méh legnagyobb részét teszi; kezdődik a petevezetékek méhnyiladékainál, s egészen