Fischer Jakab - Ortvay Tivadar - Polikeit Károly (szerk.): Emlékmű 1856-1906. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából (Pozsony, 1907)
I. Rész. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület története és tevékenysége - Dr. Pantocsek József: Pozsony és környékének természetrajzi viszonyai
DR. PÁNTOC8EK JÜZ8EF elül, a valóban hasznos, mert egérirtó a vadászok által üldözött róka, még ritkább a vidra, vadmacska és a borz. — Denevérek közül megemlítendő a Vesperugo Leisleri K. B.; gyakori a vakand, a sündisznó, ritkák a cickányok, menyét-felék közül leggyakoribb a kis menyét és a görény. Erdőkben gyakori a mókus, előfordul a mogyoróegér (My- oxus avellanarius) és a nagyalvó pele. Szántóföldeken, útak szélén, legelőkön gyakori az ürge, ritkábban észlelhető a hör- csök. Az égé]'félók közül a szántóföldi egér felette káros számban észlelhető, úgy szintén a vándorpatkány, mely állat a házipatkányt teljesen kiszorította. Az üregi nyúl dacára erélyes irtásának gyakori. Megemlítendő, hogy boldogult Esterházy Mihály gróf az 1890-es években cseklészi vadaskertjében az ausztráliai kenguruht is meghonosítani iparkodott, de az ott betelepített, példányok az egy Cseklészen szült példány is, hol elpusztult, hol a vadorzó puskájának áldozatul esett. — Örvendetes fejlődésnek indult a szarvas- marha- és a lótenyésztés, míg a sertésállomány a gyakori sertésvész következtében szembetűnően fogyott. Juhtenyésztéssel a gazdák alig foglalkoznak, a kecske csakis gyéren látható. Madarak: A vadállomány állítólagos védelme céljából nagy pusztítást visz véghez a puska, a madárvilág nemesei a sasok, sólymok, karvályok, héják, ölyvök, kányák és bagoly félék között. így csak igen ritkán látható a köszáli sas elbájoló lengése, ritkán hallatszik a Duna mentén a halvágó sas eredeti hangja, igen ritkán észlelhető a vándorsólyom, gyakoribb a nagy karvaly, a kis héja, az egerész ölyv, gyakori a vércse meg a kánya. Közönséges az erdei fülesbagoly és erdei bagoly, ritkább 180
