Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

90

C s a n a k i M á t é sárospataki tanár, később I. Rákó- czy György udvari orvosa „A’ Döglialálról való rövid elmélkedés, melyben a döghalálnak mivolta, eredeti, okai, eszközei, tulaj dón sági, orvossági, a Szent írásból, természet folyásából, históriákból, világosan megmutogattatik.“ 1634. A mű ajánlva van, Rákóezy György erdélyi fejedelemnek, és nejének Lorándfy Zsuzsánnának.

Wéber János eperjesi orvos, és gyógyszerész. „Amuletum, azaz Rövid és szükséges oktatás a Döghalálról.“ 1645. Bártfa. Német és szláv nyelvre fordítva is megjelent^

Komáromi Csipkés György debreceni lelkész. „Pestis Pestisse, azaz oly egy néhány együgyű tanítások^ melyekben a pestisnek természete, okai, tulajdonsági, mi- némüségi, munkái, az szentirásból megmutogattatván és felölle megindult, ma is fenforgó villongások eligazittatván, az köz vélekedés szerint rettenetessége megkissebbittetik és nem oly szörnyűnek lenni mint az, mint ez világ álitya, együgyttképpen megtanittatik. Mellyeket tett MDCLXI. esztendőben az Debreceni élő liivek épületire, azon Debreceni templomban és nagy temetőben, mostan pedig azoknak, és egyébb helybeli magyar reformátusoknak lelki hasznára kieresztett Comáromi Csipkés György szentirást magyarázó doktor és debreceni prédikátor 1664. Debrecen.“ 138. lap.

Köleséry Sámuel kormányszéki főorvos, Erdély protomedicusa. „Scrutinium et cura pestis Dacicae.“ 1709. N.-Szeben.

Schwaab Joachim lőcsei orvos. „Remedia tam praeservativa, quam curativa contra luem pestiferam in Hungária grassantem.“ 1709. Lőcse.

Möller K. Ottó. I. Rákóczv Ferenc tábori főorvosa, később besztercebányai orvos „Consilium medicum de curanda peste, cum praeservativis. 1710.“ németül is.

G e n s e 1 J. A d á m. Soproni főorvos, később herceg