Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
74 Balsán, Kenyézlön, Tímáron, Szabolcson, a Tisza partjain fekvő helyeken, e sószállitók, kik galliciai határszélen érül- köztek ragálylepett ruthénekkel, plántálták át hozzánk a kholera csiráját, melynek első áldozatai hazánkban ez itt említett községek voltak! A ragályos kór 1831. július 5-én elterjedt Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bereg, Zemplén, Sáros, Heves és Borsodmegyékre, majd az egész országra; az akkori helytartótanács, mint legfőbb kormányszék, a vásárok, temetési szertartásokat, gyűléseket, iskolákat, búcsú- járásokat, stb. — egyszóval, miről csak gondolhatta, hogy a ragály terjesztője lehet, — szigorúan eltiltotta, a ragály, lepte helyeket kholeraorvosokkal látta el, a még nem ragályzott vidékeket zárvonalakkal köritette, a közlekedést teljesen beszüntette, csak orvosok és papoknak engedett a zárvonalokon szabad menetet, az utazás csak egésségi bizonyítvány mellett, és csupán gyanutalan helyekről engedtetett meg, egyebek pedig letartóztattak, vesztegzár alá vettettek, ruháik, málháik stb. megmotóztatván, letartóztattak, megfüstöltettek; — mindemellett a kholera félelmesen terjedt, s gyilkos pusztítást tett az országban, hivatalos kimutatások szerint 1831. december 27-én 4173. helyen 465,479 kholerabeteg közziil 201,214 áldozatot vitt el, csak 1832-ben hagyott fel dulásival, a mikor 250,000 emberrel apasztotta lejebb a haza lakóit. A kholerát ez első, Európában kiterjedt föllépésekor eleinte ragályos bántalomnak tartották az orvosok, s midőn annak előnyomulása ellen siker nélkülinek mutatkoztak a vesztegházak, és katonai örvonalak stb, midőn kiderült, hogy az orvosokat, és ápolókat nem támadja meg nagyobb fokban, midőn látták, hogy voltak a kholerától erősen meglepett helyek mellett olyanok is, melyek a járvány által legélénkebb közlekedések dacára is megkímélve maradtak stb, ezen körülményekből Ítélve a kholerát nem ragályos, hanem helyi viszonyokból, légköri befolyásokból származott
