Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
60 skarlátban is jelen nem volt. Az ugyan mégis igaz, hogy többször jelen van, mintsem elmarad és hogy a gonosz indulata skarlát mindenkor torokfájással jár, s többnyire azzal is hozza a veszedelmet. Néha taknyos (catarrhalis) természetű volt és akkor közönségesen az első 8, vagy 9 napon jelent meg és skarlát nélkül is a hidegleléssel együtt 14 avagy 17 nap, néha tovább is eltartott. Némelykor igen gyenge volt és semmi roszat nem okozott, máskor a beteget igen hamar megölte. Ez az epés torokgyuladás (scarlatina biliosa) néha fekete, fenés folttá is vált, melytől a beteg mindenkor ugyan félhetett, de mégis mindenkor meg nem ölettetett, ha illendő- képen orvosoltatok. A fülek tövein az alsó állkapca és a nyelv alatt levő ikrás húsok némelykor, de nem mindenkor, csakhamar feldagadtak, és úgy megkeményedtek, mint a kö ; némelykor igen nagyon is fájtak; néha az egész nyakot is általvon- ták és a beteget majd megfojtották. A 3-ik és 4-ik nap felé a betegek igen nyughatatlanok lettek, mélyen s szüntelen aludtak, néha nyavalyarontásba is estek, és azonban a bor skárlát szinü verességgel bebo- rittatott. A beteg pedig sokszor már akkor csakhamar megholt, máskor valamennyire megkönnyebbedett, némelykor a történetek tovább is súlyosan maradtak. A 6-ik vagy 7-ik nap a bőr meghámlott, azután pedig egy vagy két hétre a test feldagadott. Ezt a daganatot néha legjobb gondviseléssel is el nem lehetett távoztatni. A vizelet az egész nyavalyában sáfrány színű volt; a hasmenés néha rendes, néha pedig híg és epés sárga volt. Az életerek a nyavalyának kezdetétől fogva egész végig gyorsan, lágyan, kicsinyen és gyengén vertek, de sem keménység, sem feszesség bennek nem tapasztaltatott. A történetek minden este sujosodtak, és reggel megtágultak; a foxróság, szomjúság este nagyobb
