Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
53 február 3-án Galgócon, márciusban Kisújszállás, Karcag és környékén, Mohácson, március végén P.-Ladány és Szobosz- lón, ápril 9-én Mező-Túron, Kürt, Sas, Ughon, Földváron, ápril 28-án Kecskeméten, május közepén Debrecenben, július 8-án Nagy-Szombat és környékén,okt. 9-én Csehieken* okt. 23-án Tokaj és környékén; a ragály dúlt irtózatosan, 1740-ben szűnt meg általánosan pusztítani, de még akkor is itt ott uralkodott, mint Pestmegyében, Dömsödön, Vecse* Sóit, Ordas, Czegléd, Sz.-Szent-Márton, Aszód, és Kis Körösön a legnagyobb dühösséggel egyre szedte áldozatait. Hogy a csapás még annál súlyosabb legyen szegény hazánkon, a pestissel egy időben a marhavész is elkezdette pusztításait a sokat szenvedett országban; 1741-ben a pestis szűnni kezdett, de újra kitört ismét Pestmegyében, Pesten, Vörösegyházán, Mogyoródon, Szadán, sőt még 1743, végén is lappangott az ország némely vidékein, mint a vá- radi várban, Mármaros, Bereg, Bihar és Szabolcsmegyék nehány községében, amikor aztán — mint a kifáradt zivatar, ha kitombolta magát, elpihen — ez is végkép megszűnt. A ragály kórjelei nem egyformák voltak, Veszprémi szerint (Biographia medicorum Hungar. Tom. II. 8—10 lap.) a nagykunsági pestisnél ezek voltak a kórjelek: „nyi- lallás, mely némely helyeken két nap is van, a testnek hirtelen való elesése, de leginkább hirtelen való nagy nyilallás mindjárt érzették a mirigyet, némely infectusok pedig, nagy főfájással s szédelgéssel vannak, fájlalják hónaljokat, hor- gasinokat stb. némelyeknek a karján, másoknak a lábán adja ki magát, mely fájdalom és annak duratiója nem egyforma, némelyeken látható s tapasztalható guga esik csak fenjártokban, kevés fájdalommal, 4 nap vagy egy hét múlva ezek elhagyják, noha sokan ezek közziil azután lábakról levétetnek; mások hirtelen lábaikról leesvén 3, 4, 5 napig is ágyas betegek, és többnyire halálosok; némelyek egy hónapig is keserves fájdalommal viselik, sőt némelyek két
