Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

23

tis ellenes gyógyszerekkel; mely ek szintén közölve voltak, izzasztószerekkel, s a pestises tályogokat miként orvosolja. Ily döghalál ellenes óvszabályrendeletek és tanácsok, czen- tnl minden pestis alkalmával közhatósági utón közöltettek a néppel; ez utasításokból az tűnik ki, hogy a pestisnek ragály utján tovaterjedését ez idő szerint hitték az orvosok, habár e nézet még átalánosan elfogadva nem is lett.')

1553-ban egész Erdélyben nagy döghalál uralkodik, mely még a kővetkező 1554-ben is pusztitott Magyar és Erdélyországban, valamint az ezekkel szomszédos tartományokban és pedig, mint a krónikások írják, oly iszonyú fájdalommal járt, hogy az általa meglepett betegek kezűket, lábukat fogukkal tépték, harapdálták, egyik a másikat kínjában megtámadta, sőt meg is ölte.* 2 3)

1562-ben újra mirigyes pestis tört ki, mely kivált Pozsony, Esztergom, Buda. Tolna, Eger, Kassa és Eperjes környéken sok áldozatot sepert el; e ragály — mely az egész országban szerteszét pusztitott, most egyik, majd másik részén az országnak, tartott még 1563-ban is, a török hadakban is sok kárt tett.4)

1566-ban hazánk földén egy uj, sajátszerü, az orvosok által addigelé még nem észlelt járvány ütötte föl fejét Komáromnál, az ott táborozó császári német hadsereg közt szörnyű pusztítást okozott, s ez okon az orvosok azon járványos kórt „febris castrensis, vagy h u n g a r i c a“ - nak keresztelték, magyarul hagymáznak nevezték, azaz hadmásának, mivel annyi emberéletet szokott elsöpörni, mint a had. A legelső hírek e betegségről 1542-röl fordulnak elő. A német birodalmi seregben, mely Joachim * 2 3 4

') Pauli Adámi. Pars I. Valentics. p. 152.

2) Pét hő Gergely. Magyar krónika. 25G. lap. — Linz- bauer. F. Cod. med. Hung. 1. k. 175. lap.

3) Kovachich. M. Tom I—XX. Ephem. pag. 117. 119.

4) Petliő Gergely. Magyar Krónika. 266. lap.