Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

16

1473-ban oly aszályos és száraz évjárás volt hazánkban, hogy a vizek és tavak kiapadtak, a legnagyobb folyamokon, mint a Duna, sok helyen át lehetett menni száraz lábbal.')

1479-ben'2) „nagy mirigy halál — pestis — vala egész Magyarországon, mely elöl Mátyás király, és neje bujdosik vala az erdőkben és a kies vizek mellett.“

1480. — Ez időben is igen nagy döghalál vala egész Magyarországban, de Mátyás király mindenkoron azért Budán lön.3)

1485-ben „sudor anglicus, ángliai veritek nevű betegség, avagy mérges dögleletesség mutatja magát az idén ki.“4)

1495-ben „nagy döghalál vala Magyarországon, ezo- káért II. Ulászló király kiméne az erdőkbe, és mind ott vadásza, ... és bujdosik vala a döghalál elöl.5)

149 4/5-ben szokatlan és hazánkban még ez ideig nem ismert bántalom vett elterjedést, mely nagyobb és nagyobb terjedése által nemcsak az orvosok kiváló figyelmét vonta magára, de a köznép előtt is, annyira félelmes lön, hogy a papok szószékeiken imáikba foglalák, miként ez „ulcus pessimum“-ot az ur, és szentéi fordítsák el róluk; ez uj- betegség, a járványosán föllépett „bujakór“ vala, melyet a 15-ik század végén Rómából hazatért zarándokok terjesztettek szét a hazában, tölünk pedig, mint I. Zsigmond lengyel király udvari főorvosa Michovins Mátyás Írja, Lengyelországba is eljutott.6)

') Linzbaue r. Cod. medic. Tom. 1. pag. 124.

2) Heltai Gáspár. Magyar krónika. II-dik darab. 173. lap. •*) Heltai Gáspár. Magyar krónika. Il-ik darab. 188 1.

4) Petii ő Gergely. Magyar krónika. 223. lap.

5) Heltai Gáspár. Magyar krónika II. darab. 363. lapon.

,!) Weszprémi Steph. Biographia medicor. Ceut. 11.407.