Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
42. §. A gyógytan a 18-ik században a Franciáknál
177 nyék nemző szerveire alapitá, e rendszer máig is a legsikerültebbek egyike. Linné a kórokat megkisérté ily rendszerbe önteni, de az eredmény itt nem ütött ki oly jól mint a növényeknél, 325 nemet vett föl, a küteges kórokat, mint a testenni kinövéseket élődi képletekül vette föl; e rendszere sehol sem talált tetszésre az orvosok közt. Linnéről lévén itt szó meg nem állhatom, hogy rövid életrajzát e füvészet apjának ne mellékeljem. Linné született Svédhonban Smaland tartománynak Rashult nevű falujában 1707, hol atyja lelkész volt, ki fiát szinte a papi pályára szánta. Azonban másképp volt végezve a csillagok felett! a gyermek már zsenge korában kiváló hajlammal viseltetett a növények iránt, azokat végtelenül szerette, nem volt szenvedélyesebb , kedvencebb foglalkozása mintha a rétek, mezők virányait összejárhatta, s ottan növényeket gyűjtögethetett; az apa korán észrevevén az irányt, csizmadia inasnak akarta haragjában adni, de a vidék orvosa Rothman pártját fogván a gyermeknek, rábeszélte a szülőket : hogy a fiút orvosi pályára adják, e volt Linné életének forduló pontja, egyetemi pályáját leirhatatlan nyomor és nélkülözések közt bevégezvén 25 éves korában, kiadta „Systema Plantarum“ című művét, melyben foglalt újításaiért eleinte rendkívüli bántalmakkal illettetett, az irigység nyelve kígyót, békát rá kiáltott, csakhogy a művet elejtse, de mint a kicsirázott növény a nap éltető sugarai alatt egyre nő, úgy nőtt Linné hire neve is e munka közmegismerése és elterjedésével, majdnem minden európai akkor létező tudós társulatok tagul választák az ismeretlen tudóst, a svéd király is udvari főorvosává, az éjszak csillagrend lovagjává nevezte ki, s nemesi rangra emelte, kül hatalmak is hízelgő nyilatkozatokkal, gazdag ajándékokkal halmozák el. Sauvages és Linnét rendszerbe osztási kisérletökben 12
