Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában
91 származású Vesál András, 1514 — 1564. Tanulmányait Löwenben kezdte, honnan Párisba ment a hires Vidius, Winther és Sylviustól tanulandó a bonctant, mely tudomány iránt mindenha különös előszeretettel viseltetett. — Emberi hullák boncolata mindezideig igen ritkán jutott az orvos növendékek kezei közzé, s igy ezek hiányában állatokon Ion kénytelen tanulmányozni Vesál a bonctant. A bonctan iránti buzgalma által fölidézett üldözés miatt — miután t. i. saját vallomása szerint a temetőt fosztogatá s a kivégzettek tetemeit az akasztófáról, törőkerekekről lelopkodá, ezeken tanulta meg a csonttant — hazáját elhagyni kényszerült. Húsz éves korában már katonai sebész volt, és ekkor boncolt először emberi hullát szabadon; hírneve ez időben már betölté egész Olaszországot, úgy annyira : hogy 23 éves korában Velencébe hivatott meg (Wunderlich szerint Páduába) bonctanárnak, s ő tanitá elsőben a bonctant mint önálló tudományt, mely ekkorig mint melléktudomány a gyakorlati gyógytannal együtt adatott elő. — Vesál volt az első bonctudor, ki Galen halántékairól letépte a babért, az által : hogy annak tanait hibásaknak állitá, kimutatván miképp Galen bonctani ismereteit nem az emberről, hanem a majomról vévé. A mint ezt kimondá Vesál, legelkesere- dettebb ellenei állottak elő s keltek ki ellene, saját tanítója Sylvius őt őrült eretneknek bélyegző, kinek úgymond — mérges lehellete egész Európát meg fogja fertőztetni; e zaj, lárma még nagyobb fokra hágott Vesál ellen, a midőn 29 éves korában 1543-ban barátjai figyelmeztetései dacára is ki meré adni nagy munkáját „de corporis humani fabrica, libr. VII.“ melyhez a képeket Olaszhon egyik első rangú művésze, Titián tanítványa, Kalkár István raj- zolá. — V-ik Károly császár Vesál e művét — ellenségei sürgetésére — az eretnek nyomozó törvényszék elibe adatá,