Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

25. §. A gyógytan a népvándorlás alatt és után

64

folyásának lehet tulajdonítani; de csalatkoznék, ki azon hittel volna : hogy a kórházak keletkezte a gyógytannak némi lendületet adott volna; korán sem! ... az igy épített kórházakat nem szakavatott orvosok, hanem szerzetesek, papok kezelték, az orvosokat azokból kizárták.

A tudomány iránti tekintetből elismeréssel tartozunk a Galen utánni korszakból mégis nehány orvosnak, kiknél e tan némi kis menhelyet talált. Ilyenek voltak :

Coelius Aurelianus élt a 2 — 3-ikszázadban, művei „de morbis chronicis“ libr. V. — „de celeribus sive acutis passionibus“ libr. III. — görög Írókból átdolgozott művek. — Kiadta Haller 1774. (Lausamiae.)

Plinius Valerianus, Comoból, élt Nagy Constantin alatt, irt „de re materia medica“ cím alatt 5 könyvet, mely egészen Plinius major műveiből van átvéve.

Theodorus Priscianus I-ső Valentinján alatt a 4-ik század vége felé élt, s „archiatrorum comes“ volt, műveit elsőben görög nyelven irta, aztán pedig egy Timotheus nevű rokona kedvéért latin nyelvre fordította azt. Az I-ső könyv címe „liber Eu por ist on“ vagy „de medicina praesentanea, facilique parabili“.— A 11-ik könyv címe „liber Logicus, vagy de discutienda ratione in passionibus acutis et chronicis, quae oculis cerni non possunt“. — A III-ik „liber Gyn aeci on“ vagy „de morbis mulierum et eorum curatione“. — IV-ik cime „liber experimentorum de Physica scientia.“ — Kiadatott 1533 Strassburgban. — Ugyancsak neki tulajdoninak még egy művet „Diaeta sive de rebus salubribus“. — Argentor. 1554.

Ori basi us, Julián császár testorvosa a IV-ik szá-