Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
24. §. A gyógytan Galenus után
62 tartások kíséretében mondattak el a beteggel, vágj az orvosok magok mondották cl. — Ily rendkívüli gyógyerejű szavaknak tartattak sok ideig a héber „Zebaoth“ és „Adonai“ szavak, — az ily kikeresett szavak erejével gyógyiták aztán a csudaorvosok a törött kificamodott tagokat, sőt a halálos betegeket. így irva találjuk, hogy a szigorú Cató, a censor, utánna sokan a római orvosok közzül, ily büvészi hókuspókussal gyógyiták a kificamodott tagokat. Curiosum gyanánt álljanak itt e bűbájos szavak : „d ári es, dardaries, astatutaries, hu at, huat, huatista pista sista, domiabo damna ustra et luxato“ — vagy „huat, huat, huat is tasis tarsis, arda- nuabon donna ustra.“ — Ha valaki e bűbájos szavakat nem értené vigasztalja magát azzal, hogy bizonyára ezeket Cató maga sem értette; de hisz! az nem tett semmit, mundus vult decipi! ergo decipiatur! Fájdalom! az orvostanban a babonának e neme egész jelen korig főn tudta magát tartani a köznép orvosainál, a kúrúzsoláknál, a javas asszonyoknál, falusi bábáknál, kik mai napon is kivált faluhelyeken gyakorolják azt. A „miatyánknak“ visszafele való elmondása, ónját öntés, ráolvasás stb. — mind e kor maradványai! — E korszak avatatlan orvosai hozták be a gyógyászatba azon sok képtelennél képtelenebb szavakat és szereket, melyek közzül sok a nép közt jelenkorig fenmaradt, p. o. kigyó háj, medve zsir, album graecum! stb. stb. Vidéki ügyfeleim tudni fogják, mennyire szerepelnek máig is a nép közt az efféle szerek! E korból maradtak ránk a talizmánok, amulettek, melyek bizonyos betegségek elűzésére valók voltak, s melyeket hirlapilag — vannak elég arcátlan emberek! — még most is fennen hirdetnek, mint a vipera zsinórt! stb. A római birodalomban különösen a császárok alatt jelen-
