Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
24. §. A gyógytan Galenus után
61 Muzae inter arma.“ Hát ha még azt is felemlítjük : hogy úgy is divat volt díjazni az orvosokat, mint Commodus császár, ki udvari orvosát hála fejében, a miért őt életveszélyes bajából kigyógyitá — lefejeztette; nem visszariasztó példák vóltak-e az ilyenek a gyógyászat űzőire nézve? . . . Másik hatalmas tényezője volt a gyógytan hanyatlásának az e korban keletkezett új hit, a keresztyén hit. — Ugyanis az új hit egész forradalmat ébresztett az eszmék világában, megrendité alapjaiban az ó kor korhadni kezdő alapjait.... a tudomány embereinek figyelmét egészen maga felé hóditá, a honnan aztán ezek saját szakmáikat elhanyagolták. Nem csoda tehát, ha a gyógytan — miután ama másik egész új, szokatlan eszméket hirdetett — avatatlanok kezébe került, kik a tudományt babonával keverték össze, a betegségeket bűbájos szavakkal, ráolvasással orvosolták. — Rómában gladiátorok vívása alkalmával, midőn egyik gladiator a másiknak a végső halálos döfést megadta, a spo- lariumba (hova a haldokló vivő vitetett, hol a győző a le- győzöttnek fegyverzetét és ruháját kifosztá,) seregestől tódultak a nyavalya törősök inni a kibugyogó vérből, melytől borzasztó nyavalyájoknak gyógyulását várták. — Szemhéj árpája — hordeolum — volt valakinek : gyógyszer ellene ez volt : a bal kéz három újával kelle körül kanyaritani a bántalmazott részt, a másik marokba vett árpaszemet eldobva, s egyet köpve, e gyógyszavakat mondani el háromszor: „nec mula parit, nec lapis lanam fert; nec huic morbo crescat caput, aut si creverit tabescat“ s mentül ismeretlenebb, szokatlanabb hangzatú volt a bűbájos név, mellyel orvosoltatott a beteg, annál hathatósabbnak tartatott az; az ily szavakat leginkább a khald, héber és arab nyelvek szolgáltatták, melyeket aztán bizonyos hangnyomatékkal és cifra szer-
