Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
23. §. Galenus és a gyógyászat az ő korában
57 bölcseséged és hatalmad! Bizonyára e szavak... egy mai bonc- vagy élettanor ajkaira is oda illenének!... S mégis alig hihető! hogy a tisztult nézetű orvostanár, ki Így nyilatkozott, halálos ellensége és üldözője volt a keresztyén hitnek. Es most ezek után lássuk rövideden a Galen tanainak alapvonalait! „Az élet föltétele — állítja ő — a lélek, melynek hatalma alatt van az élet, állat, és természet erő; az elsőnek helye a szív, a másodiké az agy, a harmadiké a máj, a melytől nyerik az idegek, üterek és viszerek az ő erejöket. Az emberben 4 f ő n e d v vagyon , u. m. vér, epe, fekete epe és nyálka; egésségnek neveztetik a testnek azon állapotja, midőn annak működései öszhang- zatban vágynak egymással, betegségnek mondatik pedig : ha ugyan annak működései megzavarvák. A betegség első terménye a szenvedés, ennek következményei a kórjelek ; a kórjelek vagy a megháboritott működésben, vagy az érzékek s ürülékek megváltozásában állanak. A betegségeket Galen 3 rendre osztályozza, az 1-ső rendbe sorozza a hason részek betegségeit, és az erőmüvi bántál makat, amazokat az elemek keveréke aránytalanságából származtatván. — A 2-ik rendbe sorozza az élet művek betegségeit, melyeknek következése a test részeinek száma, formája, mennyiségi és helyzeti megváltozása. — A 3-ik rendbe osztja be végre az egész testnek vagy az elemi részeknek betegségeit, minők a vér, epe, fekete epe, nyálka betegségei. — A betegség okai vagy távoliak, vagy közeliek, melyek együtt támasztják a legközelebbi okot; — továbbá vagy külsők = alkalmiak, vagy belsők = elkészítők, ez utóbbiak főleg a nedvekben vannak; aláz Galen előtt = természet
