Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

12. §. A gyógytan Hippokrates halála után

24 ben volt kizárólag a gyógytan, kik azt firól fira, nem­zedékről nemzedékre hagyományozva, e tudománynyal egyedárúságot űztek; — most Hippokrates fölléptével ez egyedárússág megszűnt, s a gyógyászat közös birtokká lön! A remények, a vágyak netovábbja volt e korszak­ban az orvosok előtt Eskuláp templomának papjává lehetni; igen! mert ez a sociális életben fényes állást, hirt nevet, kényelmes életet biztosított számukra. Ámde! mindnyá­jan ilyenek nem lehettek! „non cuilibet licet adire Coryn- thum!“ azért kik e reménytől megfosztva láták magukat, elhagyták a templomokkali szerzetesszerű összeköttetést, s a bölcsészek iskolájához kezdtek csatlakozni; avagy egyes városok, hercegek, fejedelmek udvarában ütötték föl szál­lásukat. Nagy Sándor és utódai udvarában az orvosok befo­lyásos, és nagyra becsült személyek valának, s nem rit­kán mint házi barátok tekintettek. Hippokrates fia Thessalos, Arkhelaos király test­orvosa, testvére pedig Drako, Roxane királynő orvosa, és veje P oly bősz, egyátalában nem örökölték a nagy mester lángeszét és tudományát; az utóbbi mint kinek tulajdonijainak Hippokrates némely áliratai, tanitókép élt és működött, a Hippokrates unokái is úgy látszik, hogy e minőségben szerepeltek! A gyógytan előhaladása mind a mellett, hogy talál­koztak időről időre jeles mivelői, aránylag mégis csekély­nek vala nevezhető, mert hiszen az eddigi tudalmak, mik valának eme roppant tudomány tömkelegében!... egy csöpp viz a tengerhez képpest!... De nem is lehet csodálkozni! hogy a gyógytan haladása aránylag egyébb tudományok­hoz képpest oly parányi vala!... mert hiszen a babonás 'II

Next

/
Oldalképek
Tartalom