Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
10. §. Hippokrates
20 melegvíz, savanyított meleg méz, izsóp, a toroknak csiklando- zása tollal vagy más finom eszközzel. Vizelethajtó szerül használta a kőrizsbogarat, a tengeri hagymát, bőadagban nyújtott mézesvizet; mint vérzés csillapító szert alkalmazta a rezet; gyakran használta a köppölyöket, de már az érvágásnak nem volt oly nagy barátja, hanemha mégis használni kényszerült azt, szabályul állította föl, hogy ez a bántalmazott testrésznek lehető közelében történjék meg; a mákonyt aligha használta, bár kétféle u. m. fehér és fekete mákról tesz említést, azt állitván hogy az utóbbinak erősebb szék rekesztő hatása van, mint az előbbinek. — Sokan orvosiróink közzül a Hippokrates müveiben említett máknedvet = mekoniont, melyet ő a méhbetegségeiben ajánl a „cannabis sativa“-nak tartják; bár- mint légyen azonban a dolog, annyi áll, hogy ha szinte ismerte is Hippokrates a mákonyt, — a mi valószínűleg e tájon kezdett ismeretessé lenni a görögök közt — használati módját s gyógyerejét e hatalmas szernek nem ismerte, mert lehetlen volna föltennünk Hippokratesről, hogy ily hathatós gyógyszert gyakorlatából száműzött volna. Hippokrates művei csonkán és elferdítve jutottak el hozzánk; Galenus azt állítja, hogy igen keveset irt, azt is saját, nem pedig a közönség használatára; Littré pedig azt akarja bizonyítani, hogy Hippokrates művei egy egész korszak és iskola gyógyászati irodalmának töredékeit teszik, az őt megelőző s utánna következő időkből. — A Hippokratesnek tulajdonított művek ezek : „jtéoi ccegcov, vöarcov, touCjv. — ngoyvcüGTiy.ov — Tiegi Sicaxijg ot-ecov — smdtj/uiwv to TtQMTOV, to TQiTwv — cccfWQio[AOi,“ — ezen utóbbiakban van letéve főképp a Hippokrates tapasztalatainak legnagyobb része. Nagy kár! orvosirodalmunkra nézve hogy Hippokrates müveit tanítványai önnön gyarló felfogásukhoz idomítva, s
