Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
45. §. A gyógytan a 19-ik században Németországban
207 jelesb orvosa, ez intézetben nyerek a birodalombeli számos h. orvosokon kívül több német, frank, angol orvosok ki- képeztetésöket, 1848-ban az állam pártfogolása alatt, ismét uj klinikum tárult itt föl a hasonszenvészeinek, a Lipót külvárosban Dr. VV urmb vezérlete alatt, kinek előadásaira és rendeléseire számos kiil- és belföldi orvos figyelmez; 1857- ben a bécsi két hóm. kórházhoz egy harmadik is járult, mely 160 ágyból álló kóroda a máriahilfi vonalon kívül „Sechshausban“ több község költségén épült, és October 1-én nyittatott meg Dr. Mii 11 er h. orvos vezérlete alatt. Még kedvezőbb állásban van a homoeopathia Prágában, megkérdeztetvén ugyanis a kormány által az itteni orvosi kar : szükséges-e a h. gyógymód számára tanszéket és klinikumot alapítani — egyetlen egyént kivéve az egész tanári kar mellette szavazott, minek következtében Alt schul tanár, mint rendes tanító fölolvasásokat tart a homoeopáthiáról és a klinikumot vezérli, egyszersmind a „Prager mediz. Monatschrift“-et szerkeszti. — 1847 elején a „bécsi hóm. orvosok egylete“ királyi jóváhagyást nyert. Magyarországon a hasonszenvi gyógymódot megismertette és gyakorolta elsőben Müller, ezredorvos, kit 1820- ban Forgó, pestmegyei főorvos, 1826-ban Almási Balog Pál ősz akadémikusunk0), később Dr. Atto- myr, a váci derék Argenti Döme tr., ki 1847-ben adta ki az első magyar hasonszenvi művet „különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása“ cím alatt, mely 1862-ben 4-ik és bővített kiadást ért, annak kézzel fogható jeleül, miképp e tan iránt a közönség nagy rokon- szenvvel bír — Bakody, Braun, Hanelli, BIesz, *) *) Ki Horváthtal együtt a Hahnemann híres főmunkáját az „Or- ganont“ 1830-ban a 4-ik kiadás után magyarítá.
