Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
32. §. Paracelsus és tanai
107 csésedést előmozdító — vis incarnativa — és hashajtó erő tulajdoniitatott. — Igen nagy hirben állottak még végre a múmiák, iszákos és akasztott emberek hullái, mely utóbbinak a köznép máig is orvosi erőt tulajdonit. (Nagy rég voltam tanúja egy esetnek, hol egy akasztott ember ruhája elkezdve nyakravalójától kapcájáig a legnagyobb kapzsiság közt osztályra ment oly népség közt, kiknek mindegyike e hitvány foszlányok erejétől várta valamely nyavalyájának gyógyulását! a 19-ik században eshetik-e több ilyen?) A növényországból használta Paracelsus az arnikát lázak ellen, a hunyort nehézkor, vízkór, gútaütés, lábkösz- vény ellen, a csengő linkát — hypericum perforatum — sebek és kedélybántalmak ellen, a pulmonariát és opiatu- mokat tüdőbántalmak ellen, chelidoniumot — gödire — sárgaság ellen, a polygonum persicariát — hódos cikszár — mint véraltató és kábító szert. Paracelsusnak sebészi isméretei igen korlátozottak valá- nak, véres műtételektől úgy látszik irtózott; irataiban igy nyilatkozik : minden seborvosnak tudnia kell, miképp nem ő tulajdonképpen az a ki gyógyít,. hanem a testben létező balzsam az, mely gyógyit; tudnia kell azt : hogy az izom- zat, iiterek, idegek és csontokban van egy velők szülemlett balzsam, a mely egymaga gyógyítja a sebeket, szúrásokat stb. stb., a sebésznek művészete, eljárása tehát abban rejlik : hogy a természetnek a sértett helyen segélyt nyújtson az ellenséges behatások ellen. Paracelsusnak számos iratai közt, melyek az ő neve alatt jutottak reánk, sok áliratok találhatók; valódi művei is sok változáson mentek keresztül, minthogy azokat Paracelsus nagy részben csak toll alá mondogatta. Valódi irataiul fölvehetők (Márx szerént) : „die kleine Chirurgie — die grosse Wundarznei — sieben Reihen von
