Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
32. §. Paracelsus és tanai
105 nak lehet a testben alávetve u. ra. — resolutio — calcinatio — reverberatio — és alealisationak, melyeknek elseje gyomor és bélhúrútot, másodika keménykedéseket, dugulásokat, harmadika fekélyeket, rühet, viszketegeket, negyediké pedig orbáncot — ignis persicus — s lobokat szül. A kén okozza a lázas kórokat, és a sárgaságot. A kór lefolyási idejét Paracelsus „krizis“-nek nevezi — „spatium principio morbi usque in finem morbi est crisis“ — de ellenben a kórváltozati időpontot is krízisnek nevezi, s igy e szó jelentőségével nem látszik tisztában lenni. — Az érverés — pulsus — szerinte nem más, mint a test hőmérsékének jelzője, hétféle érverést különböztet meg a csillagzatok szerint, kettőt a lábon a Saturnus és Jupiterét, kettőt a nyakon a Vénus és Marsét, kettőt a halántékon a Luna és Mercuriusét, és a pulsus solist a szivén; egy helyen ezt mondja : „ordo debilitationis pulsus cum tendit ad mortem : temporum fortissimus, colli fortior, laterum fortis tamen debilis, manuum debilior, pedum debilissimus; igy az érütés ő nála inkább jóslatul mint kórhatározati szempontúi szolgál, ugyancsak erre való a búd is, melynek 3 féleségét veszi föl, u. m. urina spissa, lucida — és urina diaphanát. A kórok meghatározását és nevét az azok ellen leghatályosabbnak mutatkozó szerek szerint nevezi el; „a valódi orvos — úgymond — igy szól : ez s ez a nyavalya morbus helleborinus, vagy morbus terpentinus — morbus sileris montani; nem pedig hogy ez vagy ama kór phlegma, rheuma, catarrhus.“ „A természet az orvos, nem te“ a betegségek a természet gyógyerejének közvetítése által gyógyulnak, mely mintegy belső orvos „archaeus“-nak látszik, főindicatio ez ar- chaeust támogatni, — első alap a gyógyszer helyes megválasz-
