Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Fáy Aladár: A szociális hygiene statisztikai és biológiai alapjai
6 egészségügyi követelményeket igyekszik megvalósítani, melyeket a különböző életmódú néposztályok az állammal szemben támasztanak, hanem a nemzettörzs életét és fejlődését is biztosítani akarja: a szaporodás előmozdításával és a faj megnemesítésével, olyan értelemben fogva fel ezt a nemesítést, hogy a szaporodásban lehetőleg csak az értékes elemek vegyenek részt, a szellemileg és testileg egészséges emberek, a satnyák, értelmetlenek és haszontalanok pedig attól a lehetőséghez képest távoltartassanak. A szociális hygiene tehát a maga áldását nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is ki akarja terjeszteni. Minthogy az államok szervezete, belső élete, gazdasági és műveltségi foka és berendezései, a lakosság foglalkozási köre stb. különbözők, de azonos állapotot feltételezve is az éghajlati és földrajzi helyzet és környezet más-más egészségügyi ártalmakkal járhat, ebből következik, hogy a szociális hygiene feladatai a különböző államokban nem szükségképpen azonosak. Tulajdonképpen minden államnak megvan a maga viszonyaihoz mérten a saját szociális hygienéje. Például Olaszországban a malária ellen való védekezés nemcsak fontos, de az állam fenntartása szempontjából egyenesen életbevágó szociálhygienikus kérdés, mert a lakosság tömeges egészségügyi ártalmaitól eltekintve, az év legnagyobb részében egész vidékeket lakhatatlanná, mível- hetetlenné és ennélfogva terméketlenné is tesz. Nálunk, vagy pL Németországban ellenben a maláriának szociálhygienés fontossága nincsen és a világháborúból hazatért maláriás betegek dacára remélhetőleg ezentúl sem lesz. Másik példa a kukoricakórság: a pellagra. Ezt a betegséget, mint több mást is, például a súlyt, valószínűleg az okozza, hogy bizonyos tápanyagok, melyekre a szervezetnek rendes életműködésében szüksége van (az ú. n. járulékos tápanyagok vagy vitaminok), azoknak a táplálkozásában, akik állandóan csak egyféle táplálékkal, a mi esetünkben pl. csak kukoricával élnek, hiányoznak. A pellagra ezért nálunk csakis néhány erdélyi vármegyében, főként Kis- küküllőben fordult elő, amelynek lakossága az év legnagyobb részében kizárólag csak tengeriből készült eledelt (kukoricakenyér, mamaliga, puliszka stb.) fogyasztott. A pellagra így jelentékenyebb szociálhygienés kérdést nálunk nem is képezett s a pellagrás betegek összes száma kétszáz körül járt. Csonka- Magyarországon pellagra egyáltalán nem fordul elő, ez a kérdés tehát teljesen kikapcsolódott mai szociálhygienés feladataink sorából, a trahóma is csak itt-ott maradt meg Csonka-Magyar- országon jelentősebb gócot alkotó betegség gyanánt s habár a
