Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Parassin József: A népbetegségek elleni védekezés
104 a legsürgősebben lepleznek le, a védekezés semmiesetre senr ütközik ma már túlságos nehézségekbe. Nem így a krónikus fertőző bántalmak területén és különösen a tuberkulózis elleni társadalmi és állami küzdelemben. A tuberkulózisra vonatkozóan a legfontosabb kérdések egész sorával állunk szemben, amelyekre ma még pontos feleleteket adni nem tudunk. A tuberkulózis karakteréből folyóan nem rendelkezünk megbe'egedési statisztikával. Ennek egyenes következménye azután az, hogy az epidemiológiában annyira fontos letalitást sem ismerjük a tuberkulózisra vonatkozólag. Míg így nem ismerjük a betegség elterjedésének igazi arányait és a megbetegedettek viszonyát az elhaltakhoz, nem ismerhetjük az életkorok, foglalkozás és nemek pontos morbiditási statisztikáit sem. Mindezeket pedig nem azért nem ismerjük, mert a bejelentési kötelezettség mai formájában erre a célra egyáltalán nem a’kalmas, hanem azért is, mert a betegség, a gümős tüdőbántalom kezdete nagyon sokszor homá yban marad, úgy hogy sem a klinikai, sem a statisztikai számadatok nem lehetnek megbízhatóak. A betegség tartamának ismerete is fontos. Már pedig a tuberkulózis lefolyása annyira változatos lehet, hogy a betegségi tartam egyszerű s általános érvényű megállapítása lehetetlen A tuberkulózis lefolyása s így a betegség tartama külső és belső viszonyoknak van alárendelve s a legtágabb határok között mozog. A lefolyás csak úgy lehet hetekre vagy hónapokra terjedő, mint ahogy egy egész emberöltőre elnyúl- hatik, Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a bántalom bármely szakában beállhat egy ú. n. nyugalmi szak, amely akár évtizedekre terjedő is lehet, akkor kétségtelen, hogy mindazok a törekvések, melyek a megbetegedések számát bizonyos számtan műveletekkel akarják meghatározni, csakis téves és a valóságos helyzetnek nem megfelelő eredményeket adhatnak. Vannak, akik egy lakosságban a nyilt tüdőgümőkór esetek számát úgy akarják kiszámítani, hogy a betegség tartamát a halálesetek számával sokszorozzák. Az így kapható eredmény feltétlenül hamis, mert használható mértéket nemcsak a betegség tartamára, de még a nyilt esetek lefolyási tartamára sem lehet felállítani. Ismerünk úgynevezett morbiditási statisztikákat a betegpénztárak kimutatásaiban. Ezek azonban egészen speciális célokat szolgálván, a tuberkulózis endemiológiája szempontjából nem értékesíthetők. Ezek a statisztikák csakis az igény
