Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - IV. Gondoskodás a betegek ápolásáról gyógyintézetekben és azon kívül - III. Gondoskodás az elmebetegekről
491 Elmebetegek szállítását illetőleg 1. az 509. lapot. Ha a beteg a kórházi ápolásra alkalmatlanná válik, s így illetőségi községének gondozásába adandó, hazaszállításáról a közölt mintához hasonló szállítási levéllel a kórházi igazgató gondoskodik. A beteg megérkezését és átvételét az elöljáróság a szállítási levél felzetén igazolni, s a levelet 8 nap alatt a kórháznak visszaküldeni köteles. III. Gondoskodás az elmebetegekről. Tájékoztató. A közbiztonságra és saját magukra is veszedelmet rejtő elmebetegekről való gondoskodás az állam egészségügyi feladatainak egyik legjelentősebb kérdése, a melynek minden érdeket egyaránt kielégítő megoldása azonban sok nehézségbe ütközik. Az államorvostan és az egészségügyi közigazgatás szempontjából az elmebeteget kettős vonatkozásban kell elbírálni: a) mint a társadalmi rend felforgatóját és b) mint valódi beteget. Az első szempont azt követeli, hogy az elmebeteg a társadalomra s ennek keretében elsősorban szőkébb környezetére, ártalmatlanná tétessék; ámde ennek nem szabad a megtorlás színezetével bírni, mert az elmebeteg belátásának vagy akaraterejének vagy mindkettőnek hiánya miatt nem ura tetteinek, tehát őt azokért büntetni sem lehet. A másik szempont azt követeli, hogy az elmebeteget, (aki tényleg szintén beteg, mert nála a gondolkozás szervét képező agyban vannak olyan beteges elváltozások, melyek ezen szerv normális működését megzavarják) különleges megbetegedésének megfelelő szakorvosi kezelésben részesítsük, a gyógyulását igy bizonyos körülmények között lehetővé tegyük s vele a beteg embert megillető irgalmassággal bánjunk el. E két feladatkörnek célszerű módon való egyesítése és helyes kivitele az ideális, de nehezen elérhető cél. Ehhez járul, hogy sokszor nemcsak a társadalmat kell megvédeni az elmebetegtől, de megfordítva az elmebeteget a társadalom azon csekély belátású elemeitől, akik az elmebeteggel durván, erőszakosan bánnak, vagy azt gúnyolják, bosszantják stb. Bonyolítja ezt a feladatkört továbbá az is, hogy a midőn elmebetegség címén valakit személyes szabadságában korlátozni
