Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - III. Intézkedések a megtámadott egészség helyreállítására. Segélynyújtás betegeknek - I. Gondoskodás gyógyító személyzetről - A) Orvosi személyzet

A letelepülés, gyakorlat és gyógymód szabad­ságát élvező magánorvosok azonban szintén kötelezvék orvosi működésükből folyólag bizonyos teendők telje­sítésére ; nevezetesen : kötelezvék az első segély nyúj­tására, a járványos betegségben szenvedők gyógy­kezelésére, a hét éven aluli gyermekeknek fél díjazás­ért való gyógyítására, a fertőző betegségekre, himlő­oltásra, gyógyszerrendelésre és halott kémlésre vonat­kozó szabályok pontos betartására és a bíróság fel­hívása folytán orvosszakértői működés teljesítésére. (L. 77. lap.) Ezen kötelezettségekkel szemben az állam a magánorvosokat jogvédelemben részesíti a kuruzslók ellen, biztosítja orvosi működésüknek megfelelő díja­zását, követeléseiket csőd- és haláleset alkalmából, előnyben részesíti stb. 3 §. Az orvosi működés díjazásának biztosítása. A magán orvoslás díjazása kölcsönös megegye­zéstől függ hol ilyen létre nem jött, pörös esetekben szakértők meghallgatásával a bíróság határozza meg a díjat, melynek legkisebb mértéke az egész országra kihatólag, azonban tekintettel a városok és községek különböző viszonyaira, fokozatosan a belügyminister által állapíttatik meg. (Et. 48. §.) Ezen törvényszakasz alapján bocsáttatott ki az 1900: 135.000 sz. belügyministeri körrendelettel életbe léptetett: „Szabályzat a magánorvoslás díjazása leg­kisebb mértékének megállapítására“. A magánegyének érdekében teljesített orvosi szolgálatnak díjazása a kölcsönös megegyezésre van alapítva, s a szóbanlevő díjszabás a szabad egyezke­dés elvét egyáltalán nem érintve csakis olyan pörös i 408

Next

/
Oldalképek
Tartalom