Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - I. Egészségügyi rendészet - A köztisztaság és egészségügyi közbiztonság megtartását célzó intézkedések - B) Emberi élelmezésre és közvetlen használatra való tárgyak egészségügye
172 Keserüvizek forgalomba hozatalára gyógyszerészeknek, droguistáknak, kereskedőknek és szatócsoknak külön engedély nem kell (ez már kereskedelmi iparigazolványukban bennfoglaltatik.) Kizárólag keserűvíz elárúsításával foglalkozó cégnek azonban erre az elsőfokú iparhatóságtól (főszolgabíró, r. t. város tanácsa) iparengedélyt kell nyernie, ha a víz forgalomba hozatala t. i. a B. M. által már engedélyeztetett. (1S90 : 25.533 Keresk. min. körrend.) Ha az ásványvíz forgalomba hozatalát a bel- ügyminister engedélyezte, azt a gyógyszerészek, droguisták és kereskedők külön engedély nélkül szabadon árúsíthatják. Az ásványvíz, illetve gyógyforrás tulajdonosának kérelmére a földmívelésügyi minister, mint legfőbb vízügyi hatóság az érdekelteknek és bányász, illetve geológus szakértőknek meghallgatásával a forrás részére védőterületet állapít meg, melyen belül idegen személy fúrásokat csakis bányahatósági engedélylyel végezhet. Ha az új fúrási eljárás az eredeti forrást bármi módon veszélyeztetné, azt az érdekelt fél kérelmére meg kell szüntetni. (1885 : XXIII. t.-c. 16. és 157. §.) Az ásványvizek töltésénél, dugaszolásánál és tartásánál követendő szabályok a víz összetételétől függnek. A belügyministeriumban ugyanis a bemutatott vegyelemzések alapján az ásványvizek a következő csoportokba soroltatnak: Az első osztályba tartoznak a tisztán élvezeti célra szolgáló vizek melyek dugaszolási módja, a kellő tisztasági szabályok betartása mellett, a tulajdonos szabad tetszésére van bízva; a második csoportba tartoznak a szabad gázokat, különösen szénsavat nem tartalmazó ásványvizek: keserűvizek, sósvizek, jód és
