Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - I. Egészségügyi rendészet - A köztisztaság és egészségügyi közbiztonság megtartását célzó intézkedések - A) A levegő, víz, talaj és lakás egészségügye
121 okszerű kezelése mellett, azokban semmiféle kellemetlen, vagy épen kártékony rothadási gázok nem jöhetnek elő, mert másfél méteres földréteg az elszálló gázokat teljesen szagtalanítja, s azok ártalmas koncentrációban csakis rosszul kezelt sírboltokban, kriptákban fordulhatnak elő. Járványok okozói a temetők szintén nem lehetnek, mert a hulla rothadásakor a fertőző betegségek csirái rövid idő alatt teljesen elpusztulnak, a kolera-csirák legfölebb néhány hét, a pestis bacillusok meg épen nehány nap alatt s így arra, hogy ezeket, mint régebben történt, külön temetőkbe temessék, semmi ok sincs, s az ilyen sírokkal a rendes turnust épen úgy be lehet tartani, mint a többiekkel. Épen ezért, most már nem is követeljük meg, hogy a temetők lakott helyektől, illetve házaktól igen messze legyenek; így pl. Poroszországban, falun, 200 méternél nagyobb távolságot nem kívánnak. Mindenesetre számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy különféle tifuszos csirák a temetők talajvizébe juthatnak, s azért ügyelni kell, hogy a temető talajvize általában lehető mély legyen és magasabb helyről ne áramoljon a lakott hely kútjai felé. A temető kezelése, a sírok mélysége, nagysága, távolsága, a temetkezés turnusa stb. helyi szabályrendeletek útján a fennálló viszonyokhoz mérve, állapít- tatik meg. I. Temetők és sírboltok létesítése. Minden község köteles egy, a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temetőhelyet fenntartani. (Et. 116. §.) A törvényesen elismert vallási felekezetek saját céljaikra külön temetőt tarthatnak, tagjaik azonban a
