Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - I. Egészségügyi rendészet - A köztisztaság és egészségügyi közbiztonság megtartását célzó intézkedések - A) A levegő, víz, talaj és lakás egészségügye
120 újabbi egészségtani ismeretek ezeket a képzelt veszedelmeket nagyon leszállították. A temető egészségügyi rendészete mindazonáltal most is fontos kérdés, mert szorosan összefügg a kegyeleti érzéssel és vallási vonatkozásokkal, tehát olyan tényezőkkel, amelyek iránt az emberek általában igen érzékenyek. A temetők célja az emberi hullák befogadása, hogy ott a feloszlás folyamata háborítatlanul és az élőkre veszélytelenül lefolyjon. A hullák szétbomlása mikroorganismusok: baktériumok, penészgombák stb. által létrehozott vegyi folyamat, amely által a szer- v vezetet alkotó sejtek anyaga alkatelemeire esik szét. A folyamatot levegő kizárása mellett, rothadás vezeti be, melyet a belekben levő nagyszámú mikroorganis- mus okoz; később a levegő hozzájárulásával történő teljes feloszlás végeredménye: víz, szénsav, salétromsav. A felbomlás módja és ideje nagyon sokban függ a talaj minőségétől és a koporsó minőségétől. Minél több a levegő és nedvesség és minél melegebb a talaj, annál gyorsabb a rothadás; igen száraz és meleg talajban a hulla nem rothad, hanem kiszárad, mumifi- kálódik. Temetkezésre legkedvezőbb a levegőjárta kavics, vagy homoktalai, mély állású talajvízzel; legrosszabb a nedves agyag. Kedvező talajban a teljes felbomlás tíz év alatt rendszerint bekövetkezett s csak a csontok maradnak vissza. Miután a fakoporsó maga is elkorhad, s így levegő és nedvesség hamarább jut a hullához, a felbomlás is hamarább éri végét; a fakoporsóban való temetkezés tehát helyesebb. A temetők különös egészségügyi veszélyeket nem rejtenek magukban; régebben nagyon féltek a temetők kigőzölgésétől „miazmáitól“ és a temetőket járványok fészkéül tekintették. A temetők rendes és
